A következő címkéjű bejegyzések mutatása: BELGIUM. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: BELGIUM. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. március 25., hétfő

Közelgő jubileumi koncertje apropóján újra közzéteszem a Nyakas Éva belga-magyar operaénekesnővel készített korábbi életút-interjúmat

Ahogy az előző bejegyzésből kiderült, moderátorként én is közreműködöm Nyakas Évának, a Belgiumban élő nagyszerű koloratúr szoprán énekesnőnek és énektanárnak a brüsszeli Jubileumi Koncertjén, mely Belgiumba érkezésének 35. évfordulója alkalmából szerveződik 2024. április 20-án szombaton 18 órától.

Hogy előzetesen ízelítőt kaphassatok Nyakas Éva személyéről és szakmai életútjáról, mely egy határozott döntését követően Debrecenből Brüsszelbe, és a kezdeti ígéretes nagyszínpadi operakarrier helyett személyes tragédiák miatt végül koncertszínpadi karrierig és tanári katedráig vezetett, olvassátok (újra) el a Nyakas Évával 2020 novemberében készült interjúmat a Papageno art portálon. 

A 2024. április 20-ai Nyakas Éva "35" Jubileumi Koncert részletei ezen a linken olvashatók. A helyszín a Brüsszeli Magyar Ház Feltétlenül ajánlom, hogy gyertek el a koncertre - Éva képességei, tudása, valamint imádata és alázata a zene és szakmája iránt nem kevesebb, mint csodálatra méltó... és "ragadós" (aki eljön, e varázslattól átitatva tér haza)! A koncertig még majd "hozok" Nyakas Éva művészetét és/vagy a belga-magyar zenei kapcsolódások történetét bemutató bejegyzéseket, hogy addig se lankadjon a figyelmetek! Úgyhogy... stay tuned!


2024. március 19., kedd

INVITATION / MEGHÍVÓ (2024.4.20. Bruxelles/Brüsszel) - (Fr) ÉVA NYAKAS Concert du Jubilé 35ème anniversaire de son arrivée en Belgique / (Hu) NYAKAS ÉVA Jubileumi Koncert Belgiumba érkezésének 35. évfordulóján

 

(Fr)
INVITATION
ÉVA NYAKAS ⎥ Concert du Jubilé « 35 » 
Samedi, 20 AVRIL 2024 à 18h 
(Hu: l. lentebb)

Nous sommes très heureux de vous inviter à ce concert de célébration organisé à l’occasion du 35ème anniversaire de l’arrivée en Belgique de Mme Éva Nyakas, cantatrice soprano colorature et professeur de chant belgo - hongroise. 

Lieu: Maison Hongroise de Bruxelles (123 rue de l’Arbre Bénit, 1050 Bruxelles)

Mme Éva Nyakas possède une maîtrise exceptionnelle des grands airs d’opéra de bel canto. Son répertoire comprend aussi bien des oratorios que des mélodies qu’elle interprète avec un sens particulier de la scène et un grand talent. Elle a reçu la Décoration de Chevalier de l’Ordre de la Couronne du Royaume de Belgique comme professeur à l’Académie de Musique d’Ixelles en 2015. 

Au cours de ce concert, Mme Éva Nyakas interprètera des œuvres classiques pour voix de Mozart, Bellini, Puccini, C. Franck, Liszt, Vivaldi, Rossini et Offenbach, permettant ainsi de mettre en lumière ses qualités professionnelles et sa passion incessante pour le chant et la musique. 

Dans ses interprétations Éva sera accompagnée par la pianiste Tomoko Honda, ainsi que par ses élèves. 

Entre ses différentes interprétations, Éva évoquera avec plusieurs invités les années passées, en commençant avec son enfance à Debrecen en Hongrie, jusqu’aux scènes de concert et au statut de professeur en Belgique depuis 1989. 

Ce Concert du Jubilé sera également l’occasion de célébrer ses 30 ans de carrière comme professeur de chant, d’art lyrique et de musique de chambre vocale á l’Académie de Musique d’Ixelles, et comme professeur de chant en privé. 

Éva entamera une discussion entre les interprétations musicales avec: 
    - une amie d’enfance: Dr. Andrea Csillag, linguiste, cheffe de département et professeure agrégée de l’Université théologique protestant de Debrecen, Hongrie, 
    - une collègue: Thierry Cammaert, directeur de l’Académie de Musique d’Ixelles, Bruxelles, 
    - et une étudiante privée depuis 2007: Ben Moussa Souad Sefora. 
La traduction des échanges sera assurée par Rozália Raulin, interprète français-hongrois. 

Modératrice: Eszter Rumbold-Molnár, chercheuse en relations internationales-histoire-arts 

Entrée gratuite 

Le Concert du Jubilé pourra avoir lieu grâce au généreux soutien de la « Maison Hongroise de Bruxelles » et du « Kíváncsi Utazó history & arts». 

Mon INTERVIEW (en hongrois) avec Mme Éva Nyakas: LINK 

Nous nous préparons pour le Concert du Jubilé "35" d'ÉVA NYAKAS I. (click sur le blog post):
Nous nous préparons pour le Concert du Jubilé "35" d'ÉVA NYAKAS I. (click sur le blog post):
Demain ÉVA NYAKAS "35" CONCERT DU JUBILÉ (click sur le blog post):

Organisation, plus d’informations: kivancsiutazohistoryarts@gmail.com

Rapport ultérieur sur le Concert du jubilé

-----------------------------------
(Hu)
MEGHÍVÓ
NYAKAS ÉVA ⎥ « 35 » Jubileumi Koncert 
2024. ÁPRILIS 20. szombat 18.00 

Nagy örömmel hívjuk meg Önöket/Benneteket ünnepi koncertünkre Nyakas Éva belga – magyar énekművész és énektanár, nagyszerű koloratúr szoprán, Belgiumba érkezésének 35. évfordulója alkalmából. 

Helyszín: Brüsszeli Magyar Ház (123 rue de l’Arbre Bénit, 1050 Bruxelles)   

Nyakas Éva a nagy ívű bel canto opera áriák kivételes mestere. Repertoárja oratóriumokat és dalokat egyaránt tartalmaz, melyeket különleges színpadi érzékkel és nagy tehetséggel szólaltat meg. 2015-ben a Belga Királyi Korona Lovagi Érdemrendje kitüntetésben részesült az Ixelles-i Zeneiskola tanáraként. 

A koncert folyamán Nyakas Éva előadásában Mozart, Bellini, Puccini, C. Franck, Liszt, Vivaldi, Rossini és Offenbach énekhangra komponált klasszikus művei szólalnak meg, melyek a művész szakmai kvalitásain túl megmutatják a zene és énekművészet iránti szenvedélyes szeretetét. 

A zeneszámok előadásánál közreműködnek Éva tanítványai, zongorán kísér Honda Tomoko. 

A zeneszámok között Éva beszélgetőtársak bevonásával eleveníti fel az elmúlt évek emlékeit, Debrecenben töltött gyermekkorától koncertszínpadokig és tanári katedráig 1989. évi Belgiumba érkezése óta. 

E Jubileumi Koncert alkalmat nyújt Éva tanári karrierje 30 éves évfordulójának a megünneplésére is mint az Ixelles-i Zeneiskola ének, színpadi játék és kamarazene tanára, valamint mint magán énektanár. 

Éva beszélgetőtársai a zeneszámok között: 
    - egy gyerekkori barát: Dr. Csillag Andrea, nyelvész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető főiskolai docense, 
   - egy kolléga: Thierry Cammaert, a Brüsszel-Ixelles-i Zeneiskola igazgatója, 
    - és egy magántanítvány 2007 óta: Ben Moussa Souad Sefora. 
A beszélgetéseket Raulin Rozália francia-magyar tolmács fordítja. 

Moderátor: Rumbold-Molnár Eszter, kutató nemzetközi kapcsolatok-történelem-művészetek 

A belépés díjtalan 

A Jubileumi Koncert a « Brüsszeli Magyar Ház» valamint a « Kíváncsi Utazó history & arts» nagylelkű támogatásával valósul meg. 

INTERJÚm Nyakas Éva művésznővel: LINK 

Készüljünk NYAKAS ÉVA "35" JUBILEUMI KONCERTJére I. (klikk a bejegyzésekhez):
Készüljünk NYAKAS ÉVA "35" JUBILEUMI KONCERTJére II. (klikk a bejegyzésekhez):
Holnap NYAKAS ÉVA "35" JUBILEUMI KONCERTje (klikk a bejegyzéshez):

Szervezés, további információk: kivancsiutazohistoryarts@gmail.com

Utólagos beszámoló a Jubileumi Koncertről

2024. március 15., péntek

2024. március 15-ei brüsszeli pillanatképek


1. Az 1848-49-es emigráns báró Jósika Miklós (Kossuth belső körének tagja, író) és felesége, b. Podmaniczky Júlia (író, fordító, csipkebolt-tulajdonos) emléktáblája a Magyar Nagykövetség és a belgiumi magyar közösség részvételével tartott ünnepi koszorúzás után. A házaspár 1850 és 1864 között élt brüsszeli száműzetésben, egykori lakóházuk ma belga (flamand) kulturális központ. 

2. Az Európai Tanács főépületének homlokzata, rajta a jelenleg futó belga európai uniós elnökség feliratával. 2024. július 1. és december 31. között ugyanitt a következő kiírás szerepel majd: az Európai Unió Tanácsának Magyar Elnöksége (Hungarian Presidency of the Council of the European Union). 

3. Jómagam, jövet-menet. 

4. Városszerte virágoznak a magnóliák, itt a tavasz.






2024. március 4., hétfő

A napokban elhunyt belga grafikusművész, Benoît van Innis olajfája és arcai


Benoît - Maelbeek metro állomás

Tegnap, vasárnap délután elzarándokoltam a Maelbeek/Maalbeek metró megállóba az EU-negyedbe, hogy megnézzem Benoît van Innis belga festő- és grafikusművész csempére „rajzolt” alkotásait. A napokban olvastam, hogy elhunyt – a neve alapján nem tudtam, hogy kiről van szó, de a képei, amik a híradásokban megjelentek – fehér csempén ábrázolt egyszerű „grafit ceruza” rajzok nagyméretű emberi arcokról – ismerősnek tűntek. 

Kiderült, hogy ő az a művész, akinek a metró utazóközönségét megörökítő absztrakt alkotásai díszítik annak a metró megállónak a falát, ahol 2016 márciusában a brüsszeli terrortámadás történt. 

„Benoît”-nak ezek az anoním utazókat ábrázoló 1997-ben született képei a 2016-os terrortámadás nyomán új értelmet nyertek: már a – mindenkori – anoním áldozatok tragédiájának a mementói is. A megrongálódott egyik alkotás helyére a művész még abban az évben új rajzot készített: egy olajfát, a béke, a megbékélés szimbólumát (lenti 4. kép) – ami húsz év elteltével is a rá jellemző, első ránézésre gyermeki krikszkrasznak is beillő, absztrakt minimalista stílusról árulkodik. 

Benoît-nak még ITT , ITT , ITT  és ITT láthatjátok alkotásait. Ő az első belga művész, akinek a rajzával a híres New Yorker magazin címlapja megjelent (1989-ben). Személye és munkássága a művészet univerzalitásának a példája is - arisztokrata származású volt (teljes születéskori neve Benoît Thierry Marcel Marie Ghislain van Innis) a leghíresebb alkotása mégis egy metró aluljáró csempéit díszíti.

Zárásként néhány szót arról, hogyan jött az ötlet, hogy ezúttal ne múzeumba menjek vasárnap délután, hanem helyette egy metró megállóba műalkotásokat nézegetni...

Tegnap óriási embertömeg hömpölygött Brüsszel központjában, mintha nem is egy átlagos télutói vasárnap délutánról volna szó – ráadásul, bármilyen meglepő, az emberek többsége múzeumba-múzeumból jött vagy ment.

Mindez annak lehetett köszönhető, hogy egy hete nyílt meg a Szürrealizmus 100 éves évfordulóját ünneplő két központi kiállítás (az Imagine - A nemzetközi szürrealizmus 100 éve a Szépművészetiben és a Histoire de ne pas rire - A szürrealizmus Belgiumban a BOZAR-ban), és két James Ensor-jubileumi kiállítás első illetve második hétvégéje is volt (a színes álarcos groteszk figuráiról ismert belga festőé), csak hogy a legfontosabbakat említsem. Ezek az események Belgium Európai Uniós elnökséget betöltő félévének a megkezdését fémjelezték – ami miatt extra népszerűsítő kampányban részesülhettek. 

Eredetileg én is – a reklámok által felcsigázva – a KBR Múzeum Ensor-kiállítását szerettem volna megnézni, de sajnos nem vettem rá előzetesen jegyet, és mire odaértem, az összes belépőt lefoglalták, így nem jutottam be. A BOZAR Ensor-kiállításánál kígyózó sorba nem akaródzott beállnom, a szürrealizmus-kiállítások pedig annyira nem vonzottak (bár erős látványvilágukat, mind színeikben mind motívumaikban érdekesnek találom, de ez a stílus valahogy nem áll hozzám igazán közel). 

Ezért kellett valami olyasmit kitaláltam, ami kárpótol a kimaradt vizuális élményért, ha már bejöttem a városba – Benoît emberi arcait már láttam "élőben", de az olajfáját még nem – gondoltam, itt az alkalom, hogy azt is felfedezzem. 

Forrás: STIB Arts  

Benoît - Maelbeek/Maalbeek metro

Benoît - Maelbeek/Maalbeek metro

Benoît - Maelbeek/Maalbeek metro


2024. február 26., hétfő

Az 1830-as brüsszeli barikádok

Fotó: Archives de l'État en Belgique 

Ha már legutóbb mutattam egy fotót az 1830-as belga függetlenségi harcokban részt vett veteránokról, íme egy másik kép az akkori brüsszeli barikádokról: belga önkéntesek támadnak a Bruxelles Parc bejáratánál 1830. szeptember 25-én (vajon a három 1902-es veterán közül harcolt-e itt valamelyikük).
Az 1830. júliusi párizsi forradalom győzelme után vagyunk néhány héttel – a Párizsból átragadt lelkesedés hozzájárult ahhoz, hogy az I. Vilmos holland királlyal elégedetlen belga nép felkelést indítson el, és mindössze néhány nap leforgása alatt kikiáltsák Belgium függetlenségét.

Fotó: LINK

2024. február 21., szerda

1830-as belga veteránok fényképe

Fotó: La Belgique d'autrefois
A "La Belgique d'autrefois" Facebook csoportban ma közzétették ezt az archív fotót, amelyen három 1830-as belga veterán látható 1902-ben. Egyikük Wynkel St-Croix-ból, kettejük pedig Brüsszelből származik.

Két öregúr botjukra támaszkodva ül, kicsit hátrébb középen pedig egy harmadik, akinek a mellkasán átvetett szalagot valószínűleg a forradalom jelképe-címere díszít. Mindhárman sűrű arcszőrzetet viselnek (ketten szakállat, egyikük bajuszt). Hosszú sötét ingjük derékban övvel van összehúzva. Fejükön sötét, hegyes süveg. Az élet súlyától láthatóan megviselve, de eltökélt arckifejezéssel merednek előre.

1830-as belga veteránoknak (vagy harcosoknak = combattant) azokat a személyeket nevezik, akik részt vettek az 1830-as belga forradalomban - a felszabadító mozgalomban, amely Belgium Hollandiától való függetlenné válásához vezetett: lásd. a bejegyyzést a 1830-as brüsszeli barrikádokról.
Ekkor jött létre a ma is létező önálló Belgium.
Forrás: Géniwal

Utólag eszembe jutott, hogy korábban már láttam egy fotót a Facebook-on egy egykori Napóleni háborús veteránról is - ő (a Historic Photographs Facebook oldal szerint) az egyik utolsó a Waterloo-i csata túlélői közül, a feleségével: íme a fotó (dátum nincs feltüntetve, kolorizált)

2024. február 19., hétfő

Szénbányászat Belgiumban - két térkép, néhány adat, most pedig már UNESCO Világörökségi helyszín

Fotók forrása lentebb

Kapcsolódva a legutóbbi bejegyzéshez, melyben belgiumi szénbányászok fényképét láthattátok az aknából történő feljövetelük pillanatában (XX. sz. eleje), érdekes rápillantanotok a fenti bal oldali térképre, mely megmutatja, hogy hol, a jobb oldali pedig, hogy milyen domborzati viszonyok között alakultak ki a szénbányák Belgiumban. 

A szénkitermelés az egyik legfőbb motorja volt Belgium 19. századi példátlan gazdasági fellendülésének. Az iparág helyzetéről sokat elárul, hogy míg a két világháború között a kitermelt szénféleségek mennyisége még évi kb. 20 millió tonnát tett ki, az 1990-es évek elejére már csak 1-2 milliót, 1992-ben az utolsó szénbánya is bezárt. 

A múlt emlékét napjainkban több bánya múzeum őrzi. 2012 óta e vallon bányavidékek egy része UNESCO Világörökségi helyszín.

Fentiek forrása: 
 - Bal oldali térkép: Workers, owners, and politics in coal mining: an international comparison of industrial relations, by Feldman, Gerald D.; Tenfelde, Klaus; Kurgan-van Hentenryk, G.; Puissant, Jean; c. 1990 
 - Jobb oldali térkép: Topographic map of Belgium, GDI-Vlaanderen/Service public de Wallonie 
 - Két világháború közötti adat: Expansion, depression and collusion: The Belgian coal industry, 1901-1945, by Gil Montant, CRISS – Université Polytechnique Hauts-de-Franca
 - Adatok 1990-től: Coal and lignite production, World Energy & Climate Statistics Yearbooks
- Utolsó bánya bezárása: Patrimoin Industriel Wallonie-Bruxelles

2024. február 16., péntek

Szénbányászok Belgiumban - felirat egy képhez

Fotó: Múlt-kor
történelmi magazin
Facebook oldala

A Múlt-kor történelmi magazin a Facebook oldalán 2024.01.25-én megosztotta EZT A FOTÓT, melyhez feliratként azt írták "Szénbányászok térnek vissza a felszínre a műszak végén, 20. század eleje, Belgium". - Ehhez szeretném kiegészítésként hozzátenni, hogy Belgiumban a két világháború között több száz magyar bányász dolgozott, sokan a családjukkal érkeztek Magyarországról és telepedtek le a belga bányavidékeken (pl. Charleroi, Liège, Limburg). Az 1956-os forradalom és szabadságharcot követően is számos magyar menekült érkezett úgy az országba, hogy bányamunkára írtak alá munkaszerződést. Még él köztünk olyan egykori bányász, akitől magam is hallottam a bányász-himnuszt belgiumi magyar rendezvényen elénekelni.

2024. február 14., szerda

A Valentin nap története

Egyre többen szeretik és ünneplik nálunk is ezt a viszonylag újkeletű „napot”, bár vannak, akik határozottan elutasítják – hogy ez egy Nyugatról beáramlott felszínes kirakat-ünnep, mely csak a csecsebecse árusok, a vendéglátóipari egységek és a szállodatulajdonosok pénztárcáját gyarapítja. 

Nekem sem jelentett sokáig szinte semmit a Valentin nap (a kétezres évek elejéig nem is nagyon jött divatba Magyarországon), de mivel angol-ír férjem a kezdetektől fontosnak tartotta és apró ajándék kíséretében emlékezett meg róla, hogyan is ne kezdtem volna el egyre jobban megszeretni. 

Úgy gondoltam, most február 14-e alkalmából utánanaolvasok a Valentin nap eredetének. Belgiumban, lévén többségében katolikus ország, a Szent Valentin-nap kihagyhatatlan része a keresztény ünnepkörnek – ezért nem kellett sokáig keresgélnem: az RTBF e mai cikkében Valérie Piette történész összefoglalta a Valentin nap történetét. Ennek legérdekesebb mondanivalóit osztom meg itt lentebb veletek: 

- Egy eredetileg pogány ünnepet emelt be a keresztény vallás az ünnepkörébe. A pogány ünnepet Lupercalia-nak hívták, mely a tavasz beköszöntével a megtisztulást és a termékenységet ünnepelte. A Római Birodalomban a Lupercalia rituális kecske-áldozással párosult, melyet kecskevérrel bevont férfiak vetélkedése követett akik kecskebőr-csíkokkal a kezükben kergettek nőket, rájuk-rájuk suhintva, hogy termékenyek legyenek és könnyű terhességük legyen. A Lupercalia-t azután az 5. század végén betiltották, helyét két másik ünnep, a megtisztulás érdekében végzett gyertyaszentelés, és a szerelem ünnepe vette át. 

- A Valentin nevű férfi 270 környékén élt, a 3. században. II. Klaudiusz császár kivégeztette, mert titokban keresztény házasságokat szentelt fel. (A keresztény házasságok tiltásának legfőbb oka volt akkoriban, hogy az e jog szerint házasságot kötött férfiak nem kellett, hogy háborúba menjenek, a családjukkal maradhattak.) Ezt a bizonyos Valentint ezerkétszáz évvel később, 1496-ban VI. Sándor pápa a szerelmesek – és a be nem teljesült szerelem gyötrelmével élő egyedülállók – védőszentjévé avatta. 

- Végül, miért pont február 14-ére esik Valentin nap? A dátumválasztás a történésznő kutatásai szerint nem a keresztény vallásra vezethető vissza. Február közepe a természetben a madarak párzási időszakának kezdete, ettől a naptól hallhatjuk újra a télből előjövő madarakat énekelni. A Valentin nap ily módon a természet rendjéhez is illeszkedik. A 19. században a Valentin napról gyakran madarakkal díszített kártyákkal emlékeztek meg.

2024. február 12., hétfő

Grúzia - Találkozások története nagyszabású kiállítás 2024/2/18-ig Brüsszelben


Miért is menjek el megnézni egy Grúzia történetéről és művészetéről szóló kiállítást Brüsszelben? 

Ez a dilemma motoszkált a fejemben, akárhányszor szembejött velem – az utcán, a szociális média felületein, de még az orvosi váró asztalára kitett fényes lapú művészeti magazin oldalain is – a Grúzia vendégszereplésével megvalósuló idei Europalia művészeti fesztivál-plakát (a középső fotón Matild belga királyné mellett). 

Hiszen ha már itt lakom Brüsszelben, inkább az itteni régió múltját, művészeti értékeit törekszem megismerni – épp elég ezeket is feltérképezni, befogadni és az összefüggéseket megtaláni Németalföld meglehetősen bonyolult történelmi-társadalmi mozaikdarabkái között. 

De akárhányszor megláttam a Grúzia - Találkozások története című kiállítás plakátját, mely az egyik kedvenc múzeumomba, a Cinquantenaire Art & History Múzeumba invitált, csak nem eresztett. Végül azzal győztem meg magamat, hogy ha a kutatásaimhoz konkrét „hasznom” nem is lesz belőle, azért érdemes elmenni mert a plakáton ábrázolt aranyműves alkotás látványa igazi magas színvonalú művészi élményt ígér. 

Január legvégén jutottam el aztán a kiállításra – és milyen igazam volt! Azóta újból visszamentem... álljon itt három ok, amiért ajánlom nektek is a látogatást, akár ifjú családtagjaitokkal kiegészülve (hozzám tizenéves lányom csatlakozott): 

1. Egy kis történelem lecke: A hat termen végighaladva kirajzolódik a mai Grúzia területének története, mely Kelet és Nyugat határán helyezkedik el és az ókortól napjainkig végigkíséri a régió hatalmi-kultuális-gazgasági fejlődését (grúz identitás, római, perzsa, arab, bizánci, mongol, oszmán, orosz behatás, tárgyi és borkultúra, mitológia, vallás, építészet, írás-könyvművészet, kereskedelem). 

2. Felbecsülhetetlen értékek a vitrinekben: A gazdasági fellendülés időszakaiban a régió páratlan gazdagságra tett szert, melynek számos tárgyi emlékét hozták el megmutatni a kiállítás létrehozói (arany-bronz nemű és ékszerek, kerámiák, kő- és fafaragványok, szobrok-festmények, épület-makettek, könyvrégiségek). Mindez nem csak szemet-lelket gyönyörködtető, de a jövő generáció számára ízlés formáló is. 

3. Brüsszel és az Europalia fesztivál előnye: Európa fővárosában vagyunk, az Europalia pedig kétévenként megrendezésre kerülő kiemelt összművészeti fesztivál itt Belgiumban. Ezért az épp aktuális vendég ország mindent megtesz, hogy méltóképpen bemutatkozzon az itt élő (és ide látogató) széles körű nemzetközi közönségnek. A Le Soir belga napilap azt írja, hogy ez a Grúzia kultúrájáról szóló legnagyobb kiállítás, melyet az elmúlt száz év alatt Grúzián kívüli országban rendeztek. 

A kiállítás FEBRUÁR 18-ig, most vasárnapig látogatható – szóval siessetek! 

(Ígérem, legközelebb korábban hozom majd az ajánlómat az aktuális kiállítás zárásához képest.)

Fotók (Europalia): 

- Sírkő részlete i.e. 6-7. század 
- Diadém i.e. 5. század 
- Férfi alak, Miriam Kiladze alkotása 
- Matild belga királyné a kiállítás plakátjával 
- Középkori grúz nyelvű kódex 
- Jvari kolostor (6. század) makettje 


 Link az „Europalia Grúzia 2024” programjaihoz

2024. február 4., vasárnap

Nyakas Éva belga-magyar operaénekesnő-énektanár jubileumi koncertjére készülünk

Nyakas Éva művésznővel, a Belga Királyi Lovagrenddel kitüntetett Brüsszelben élő operaénekessel, ének tanárnővel készítjük elő a Belgiumba érkezése 35. évfordulója alkalmából ÁPRILIS 20-án megrendezésre kerülő JUBILEIUMI KONCERTjét. Jómagam moderátorként veszek részt – a zeneszámok között beszélgetések hangzanak majd el vele és vendégeivel: egész életét végigkísérő gyerekkori barátnőjével Debrecenből, és évtizedes művész- és tanártársával valamint tisztelőjével-tanítványával Brüsszelből. Van, akivel a magyar, van, akivel a francia a közös nyelvük – ezért egy nagyszerű francia-magyar tolmács is velünk lesz. Éva határokon átívelő kivételes énekművészetén túl igyekszünk bemutatni magával ragadó, vibráló személyiségét, valamint azt is, hogy mit jelent számára Magyarország és mit Belgium. Érdemes beírni a naptárba, PLAKÁT és további részletek hamarosan!

2024. február 2., péntek

X. Frigyes új dán király és I. Fülöp belga király rokonok-e?


Közép-kelet-európaiként – ahol megtapasztalhattunk egyet s mást történelmünk elmúlt kicsivel több, mint egy évszázada alatt is – rendkívül érdekesnek tartom a monarchia intézményének a mai napig tartó népszerűségét, egyáltalán a meglétét Európának ezen a felén – többek között itt, a Belga Királyságban.
Legismertebbek minden bizonnyal az „angol” monarchia hagyományai, személyiségei, de rendszeresen érkeznek hírek egy-egy fontos esemény kapcsán más királyságok-hercegségek – a spanyol, a holland, a luxemburgi, a norvég, a svéd – háza tájáról is.
Alig múlt két hete például, hogy a Dán Királyságban – meglepetésszerű, éppen ezért rendhagyó – uralkodóváltás történt: az újévi televíziós beszédében lemondását bejelentő II. Margit királynő január 14-én átadta a „trónt” fiának, X. Frigyesnek (Frederik). (A „trónt” azért teszem idézőjelbe, mert náluk nincsen koronázási szertartás, az új uralkodót az államtanács nevezi ki, amit a miniszterelnök hirdet ki „a nép” számára az uralkodói palota erkélyéről – X. Frigyes esetében utóbbi így történt: LINK )
Közismert, hogy a királyi családok Európába-szerte így vagy úgy rokonságban állnak egymással, hiszen többnyire egymás között házasodtak a történelem folyamán. Itt Belgiumban is alkotmányos monarchia van érvényben, a jelenlegi uralkodó Fülöp király szintén apja lemondását követően kezdte meg uralkodását tíz évvel ezelőtt.
A dán trónutódlás híreit olvasva kíváncsi lettem, vajon milyen rokoni szálak kötik össze a mostani dán és a belga királyi családokat. Van-e, és ha igen, ki az az egykori európai uralkodó, aki a közös felmenőjük?
Végignézve 1830-as megalakulása óta Belgium uralkodóit (nem voltak sokan, Fülöp király csupán a hetedik a sorban) és házastársaikat, skandináv vonalon találtam meg a dánokkal való legközelebbi kapcsolódást.
Fülöp belga király nagymamája, III. Lipót (Leopold) első felesége Astrid svéd hercegnő volt (aki egyébként autóbalesetben hunyt el nagyon fiatalon, ami annak idején mélyen megrendítette az ország egészét és azóta is történelmi tragédiaként tartják számon). Astrid ugyanúgy VIII. Frigyes dán király és felesége Bernadotte Lujza unokája volt, mint a most uralkodását megkezdő X. Frigyes nagyapja, IX. Frigyes dán király (Astrid anyja, Ingeborg és IX. Frigyes apja, X. Keresztély édestestvérek voltak).
A fentiek alapján kiszámolhatjuk, hogy I. Fülöp belga és X. Frigyes dán király harmad fokú unokatestvérek.
Képek:
1. X. Frigyes dán király és családja uralkodásának kezdetén 2024. január 14-én (kép forrása)
2. Fülöp belga király és családja 2023 decemberében (kép forrása)
3. Astrid egykori belga királyné (fotó 1935) (kép forrása)
4. Astrid unokatestvére a későbbi IX. Frigyes dán király apjával, Astriddal közös nagyapjával VIII. Frigyessel, valamint dédapjukkal, Dánia megelőző uralkodóival 1902-ben (kép forrása) (a dédapát IX. Keresztélyt „Európa apósa”-ként emlegették ugyanabban az időben, a 19-20. század fordulóján, amikor Victoria brit királynőt „Európa nagymamája”-ként – igazából Európának akkoriban két „apósa” volt, a másik Miklós (Nicola) montenegrói király, csak őt kevesebben ismerik) 





2024. január 24., szerda

Két kép Mechelenről


A napokban szembejött velem ez a(z első) kép, amely a belgiumi Mechelen (franciául Malines) városka főterét ábrázolja 1890-ben. Ez eszembe juttatta, hogy két évvel ezelőtt (2021 májusában) én is jártam ott és készítettem egy fotót nagyjából hasonló látószögből. Gondoltam, egymás mellé illesztem a két képet, íme!
Ahogy láthatjátok, már a városkép miatt is érdemes ellátogatni Mechelen/Malines-be. Hogy legyen további okotok felkeresni, mutatok még két nevezetességet, ami eszembe jut róla:
- A város a 14-16. században Burgundi Németalföld központja volt, reneszánsz palotájában nevelkedett - nagynénjük, Ausztriai Margit szárnyai alatt - a későbbi V. Károly német-római császár és testvére, a magyar királyné Habsburg (Magyarországi) Mária. Egy ebből a korból való nemesi palota ma múzeum , ami a főtértől csak pár lépésnyire található.
- A képek hátterében látható Szent Rumbold (:-)) Katedrális kórusiskolájában énekelt a nagy német zeneszerző, Ludwig Van Beethoven (németalföldi) nagyapja. A katedrális tornyába felmászva madártávlaból belátható az egész környék.
És ez még nem minden: begina-udvar (ezekről majd még írok), 8 történelmi templom korabeli festményekkel, V. Károly legkedvesebb söre, városháza... Szóval, meglátjátok, bár sokkal kevésbé ismert, mint flandria híres turistacsalogató városai (Brugge, Antwerpen, Gent), Mechelen/Malines maga is egy kis csoda!
UNESCO világörökségi helyszín, Brüsszeltől autóval/vonattal alig fél óra.


Mechelen 1890-ban - Kép forrása: La Belgique d'autrefois

Mechelen 2021-ben - Fotó: Kíváncsi Utazó

2024. január 23., kedd

René Magritte: Nem madár, hold & felhők

"Ezek itt nem madár, hold & felhők" *  

René Magritte: Hazatérés (Le retour)

René Magritte: A fehér (üres) lap (La Page blanche)

René Magritte: Az átok (La malédiction)

* A fenti mondat szójáték René Magritte híres "Ez itt nem egy pipa" című festménye nyomán.

#vasárnapipillanatképek #MuseeMagritteBruxelles

Magritte Museum Brüsszel 

2023. december 26., kedd

A háromkirályok imádása (részlet) - brüsszeli ajándék-kiállítás (január 7-ig)

 

Fotó (1-2) - Kíváncsi Utazó, fotó (3) - KBR Museum honlapja

Így karácsony második napján a betlehemi három királyok egyikét, Boldizsárt „hoztam el” nektek a brüsszeli KBR múzeumból. Nézzétek a harmadik fényképet! Az első két képen általam fotózott 50 cm magas fa-szobrocska ennek a mesterien kimunkált 15. századi faragott oltárnak az egyik központi alakja. A Boldizsár-szobor egyik különlegessége, hogy restaurátorai csodálatos munkát végeztek – sikerült többek között ragyogó eredeti színét visszavarázsolni (a 19. században sötétbarnás lakk-réteggel borították be, ezt, valamint egy vastag porréteget kellett róla eltávolítani). Másik különlegessége, hogy az Európán átívelő nemzetközi együttműködések jellegzetes példájának tekinthető úgy a 15. században, mint napjainkban.

Ami a 15. századot illeti, ez a faragott oltár nem brüsszeli vagy környékbeli templom ékessége, hanem a milánói San Nazaro Maggiore Bazilikában volt/van felállítva. Évszázadokon át azt tartották róla, hogy valahol német vidéken készülhetett. Nemrégiben azonban ellátogatott Milánóba a belga királyi műemlékvédelmi hivatal (KIK-IRPA) igazgatónője (Myriam Serck), aki olyan jellegzetességeket fedezett fel az oltáron, amelyek egy régi brüsszeli faragóműhely munkáira emlékeztették. A fába nyomott jelzések azután kétséget kizáróan bizonyították, hogy az oltár valóban a brüsszeli Borman-dinasztia fafaragó műhelyének alkotása. A Bormanok (Jan II, Jan III és Marie) csodálatos, minden látószögből – nem csak elölről – élvezhető szobrocskáikkal a fafaragás kivételes mestereinek számítottak a késő-középkorban. Hírnevük messze túlmutatott Dél-Németalföld határain, amint látjuk, észak-itáliai megrendelőkhöz is eljutottak (a megrendelő valószínűleg egy gazdag milánói kereskedő család lehetett).

Az oltár 2023. évi felújítási és kutatási munkálatait elismert milánói és belga szakmai partnerek végezték szoros együttműködésben (belga részről tk. az Institut royal du Patrimoine artistique - IRPA és a Fondation Roi Baudouin).

A szobor csak az év végi ünnepek ideje alatt tekinthető meg a brüsszeli @KBR Museumban (2024. január 7-ig). Ezzel kívánok nyugodt, békés, egészségben gazdag ünnepeket az oldalam minden kedves követőjének !

További info: LINK

Fotó (1) - Kíváncsi Utazó


otó (2) - Kíváncsi Utazó


Fotó (3) - KBR Museum honlapja


2023. december 12., kedd

Boldog születésnapot... de kinek/minek is?

A Jeu de Balles téri bolhapiac - Fasu Aguirre illusztrációja 2023
Brüsszel, illetve egész Belgium a bolhapiacok (brocante) hazája. Antik bútoroktól használt ruhákig, másodkézi karóráktól könyvekig, lakástextíliáktól a legváltozatosabb csecsebecsékig mindenféle fellelhető bennük – ráadásul azt látod, hogy ezek a tárgyak más hagyományokból táplálkoznak, mint amit a mi közép-kelet európai szemünk megszokott. Más anyagból készültek, más a formájuk, a mintázatuk, mindez kölcsönöz számukra valamiféle különleges patinát.
Vannak megszállott brocante látogatók köztünk, akik ki nem bírnának egy szombat vagy vasárnap kora reggelt anélkül, hogy kibicikliznének a jól ismert törzshelyeikre és alaposan körülpásztáznák az aznapi felhozatalt. Meg persze alig várják, hogy a saját kerületükben is megrendezzék a soros brocante-ot, ahogy az évente minimum egy alkalommal mindenütt lenni szokott.
(Én magam egyébként nem vagyok nagy piacra járó, inkább felzaklat ennek a sok mindennek a látványa így együtt, ellentétben családtagjaim jelentős részével, akikre nagyon is jellemző a fenti attitűd.)
E bejegyzés most, szavam ne feledjem, azért született, mert a napokban kerek évfordulóját ünnepli Brüsszel legismertebb és legnagyobb múltú brocante-ja, a 16. századi flamand festő Bruegel egykori városnegyedében található Jeu de Balles téri piac. Ráadásul meg fogtok lepődni, hányadik évfordulóról van szó: pontosan Buda, Pest és Óbuda egyesítésének az évében, 1873-ban nyitotta meg a „kapuit" (kevesebb, mint egy hónap eltéréssel) - amikor a régi piac a Place Anneessens-ről a Place du Jeu de Balles-ra költözött.
Boldog 150. születésnapot - itt a blogon utólag is - Budapest, és boldog 150. születésnapot brüsszeli Jeu de Balles!
A fenti kép Fasu Aguirre Brüsszelben élő illusztrátor munkája, forrás We Love Brussels
Ezen a linken láthattok igazi fotót is a helyről.