Panoráma, romok, kőház, terasz (Medun)

Látják itt a képen azt a hegygerincet, aminek a jobb oldalán van az a kiugró szikla, balra lejjebb tőle  pedig áll egy kőház fenyőligettel körbevéve? Még Podgoricában laktunk, mikor egyszer a hozzánk legközelebb eső hegyeket indultunk el felfedezni és véletlenül elvetődtünk ide. Már jóideje felfelé autóztunk, mikor a várostól úgy 12 km-re beértünk ebbe a sík medencébe, ahol ez az egészen különleges látvány fogadott. Tulajdonképpen semmi konkrét látnivaló nem volt, csak ez a szikla a szétszórt házak közt az enyhe szélben, de ahogy ott állt a medence közepén, a távoli hegyek előterében, a helynek olyan erős atmoszférája volt, hogy érezni lehetett: itt valamikor valaminek lennie kellett, méghozzá nagyon régen.

Otthon aztán utánanéztem, hogy a falut Medun-nak hívják, és már az ókorban létezett, sőt, akkor sokkal jelentősebb település volt (Meteon néven). Az illír időszakban fellegvár épült a szikla tetején, ez később várossá bővült masszív kőfallal (i.e. 4-3. sz.), ezt foglalták el a rómaiak i.e. 167-ben a harmadik illír háború idején. Sir Arthur Evans 1884-85-ös helyszíni feltárásokról készült feljegyzéseiben az is szerepel, hogy Anicius római hadvezér az utolsó illír király, Gentius két fiát itt fogta el.  Az ókori alapokra aztán az oszmán időszakban erőd épült, ezt, és a falakon belül lévő lakóházakat ábrázolja ez a 19. századi metszet, ami egy 1993-ban kiadott jugoszláv bélyegre is rákerült. Az épületegyüttes később az idő és az oszmánok elleni harcok martalékává lett. A gerinc egy ösvényt követve gyalogszerrel megmászható, a megmaradt romok nagy része oszmán-kori.

Medun ma már egyébként nem elsősorban a régmúlt e fenti emlékei miatt nevezetes, hanem mert a 19. század második felében élt itt egy író-hadvezér-politikus, Marko Miljanov, aki a helyiek boldogulása ill. életmódjuk és kultúrájuk megőrzése érdekében nagyon sokat tett.  A Nyugat-Balkánnak ezen a részén a hegyi emberek még ebben az időben is hagyományos kisebb közösségekben, ún. klánokban éltek, Miljanov az itt megtelepedett ún. kuči klánnak volt a vezetője. A fiatal klánfőnök a cetinjei herceghez csatlakozva a montenegróiak több csatáját vezette a hanyatló oszmán porta ellen, majd mint szenátor aktívan részt vett az újjáéledő kis állam politikai életében. Az 1880-as évek elején azonban összekülönbözött az uralkodóval, Nikola herceggel, ezért visszavonult a politikai élettől és hazaköltözött ide, szülőföldjére. Miután - ötven éves korában - autodidakta módon megtanult írni-olvasni, hátralévő életét annak szentelte, hogy az itt élő emberek életmódját, gondolkodását, hagyományait tudja íróként megörökíteni. Azt olvastam, hogy nyers őszinteségével nagyon értőn, érzékenyen és szépen tudta a helyi embereket ábrázolni. A medun-i gerinc közepén álló kőház az ő egykori lakóháza, ma a helyi népviseletet, használati tárgyakat és Miljanov személyes tárgyait bemutató néprajzi múzeum.

A múzeumot rendezett füves udvar, öreg fenyők és kőfal veszi körbe, a ház mögött pedig van egy széles panorámájú kőülőkés terasz. Mindig nagyon szerettem eljönni ide, volt, hogy csak úgy beültem az autóba és idevezettem, hogy kifújjam magam és feltöltődjek. Gondoltam rá, hogy elköltözésünkkor ezen a teraszon kellene tartanunk a búcsú-fogadásunkat - ez végül nem így történt, de titkon azt remélem, hátha adódik majd valamilyen alkalom, hogy elhozhatjuk ide a barátainkat!

A múzeumhoz a főútról keskeny, elhanyagolt autóút vezet fel. A kapu előtt max. három-négy autó parkolhat, innen indul a gyalogösvény fel a gerinc tetejére, ahol a romok nagy része (egy St. Nikola nevű kis kőtemplom is a 18. sz. elejéről) és Marko Miljanov sírja is van. Mire leállítjuk a motort, üdvözlésünkre odajön az autóhoz két - kissé morcos - házörző kutya, úgy tűnik, az ő ugatásuk jelzi a gondnoknak, hogy látogatók érkeztek, nyithatja a kaput. A gondnok egyébként csak a helyi nyelvet beszéli és információs anyagok is csak montenegróiul vannak.

Források: www.podgorica.travel/en, Wikipedia, Ancient Illyria (Arthus Evans)

*** További illír emlékek Montenegróban: Risan, és Albániában: Zgërdhesh, Nemzeti Történeti Múzeum - Tirana, Archeológiai Múzeum - Tirana stb.

*** További közép- és oszmán-kori várak Montenegróban: Depedogen erőd - Podgorica,  és Albániában: Rozafa vár - Shkodra, Kruja, Petrela, Berat, Gjirokastra, Tepelena stb.

Medun a térképen és még egy panoráma kép