A könyv: Géraldine - egy magyar nő Albánia trónján, írta Joséphine Dedet, fordította Rácz Judit, Európa Kiadó, 2015. Részletek a 'Nagyappony' c. fejezetből (pp. 62-70).
"
1930-ban 15 éves I. Zog albán király későbbi felesége, Albánia majdani királynéja, Apponyi Géraldine. A grófkisasszony édesapja a néhai Apponyi Gyula gróf, édesanyja a Párizsban nevelkedett amerikai hölgy, Gladys-Virginia Steuart. Géraldine a nyarak jelentős részét az Apponyi család nagyapponyi kastélyában tölti húgával, Virginiával nagymamájuknál, Margit grófnőnél. A két Apponyi lány ekkorra már igazi kozmopolita. Éltek ezidáig Budapesten (születésüktől az első világháború végéig az Ybl Miklós téren a Várkert aljában), a svájci Montreux-ben (1918 őszétől két éven át), az olaszországi San Remoban (1920 novemberétől néhány hónapig), majd újra Budapesten (az Ybl Miklós téren ill. a Hűvösvölgyben). Édesapjuk 1924-ben bekövetkezett korai halálát követően édesanyjukkal ill. nem sokkal azelőtt született öccsükkel, Gyulával együtt amerikai nagymamájuk közelébe, a dél-franciaországi tengerpartra költöztek (Menton, Nizza, Fayence). Édesanyjuk ezután viszonylag hamar újra férjhez ment egy francia katonatiszthez, akitől további három gyermeke született. Az 1930-as év nagy részét Géraldine Nagyapponyban tölti, ekkor történik meg vele és húgával az alábbi, a Kelet varázsát idéző átöltözős kaland is. Géraldine és Virginia ezt követően a Bécs melletti Pressbaumban lévő Sacré Coeur bentlakásos zárdaiskolába kerül öt évre: "ebben a jó hírű iskolában nevelkedik a magyar és osztrák nemesség leányainak jó része". A zárdaiskola - az Apponyi nagymama kívánságának megfelelően - rangjának megfelelő neveltetést biztosít majd Géraldine számára, ezen kívül nyugalmas és kiszámítható hétköznapokat, valamint barátságokat, melyek egész életén át kitartanak.
"
Elképzelhető, mennyire lenyűgözhette ősei kastélya Géraldine-t, a regényes fantáziájú, gyökereit kereső fiatal lányt. Nagyappony nem az a sötét, hideg nagyúri rezidencia, amilyennek gondolhatná az ember. Három emeletével, hatvanöt szobájával természetesen impozáns épület, mégis egy emberi léptékű, melegséget árasztó családi otthon. A fény is átjárja, mert nagy franciaablakok nyílnak a kastélyt körülvevő, hathektárnyi angol stílusú parkra.
A kastély legszebb helyisége az Apponyi Antal Rudolf által a 19. században létesített könyvtár. Az északi szárnyban található teremben a padlótól a szédítő magasságban levő mennyezetig minden nemes fából van. Egy szintén nemes fából készített falépcső visz a legfelső könyvsorokig. [...] A könyvek iránti szenvedélyét látva Mutti nagymama felhatalmazza, hogy a gyerekek varrószobájával szomszédos egyik kis szalonban Géraldine kialakíthassa saját könyvtárát. Polcokat helyeznek el benne, s az évek folyamán az egész család ajándékoz könyveket Géraldine-nak, aki végül egy hatezres gyűjteménnyel rendelkezik [...].
A könyvtár mellett, a földszinten, a tekintélyes dísztermek három hatalmas helyiségből állnak: szalon, ebédlő és télikert. Ám Nagyapponyban már évek óta igen szerényen élnek. A nagy, Mária Terézia stílusú ebédlő helyett inkább az angol ízléssel, egyszerűbben berendezett kis szalonokban étkeznek, informálisabb, bensőségesebb módon. A viszonylag kisszámú személyzet már nem hord libériát. A felszolgálás továbbra is szó nélkül, de ceremóniamentesen történik. Az emeleten található a két királyi apartman, amely régen a különleges vendégeknek volt fenntartva. Mindkettő két hálószobából, egy szalonból, egy fürdőszobából és egy cselédszobából áll. Géraldine és Virginia [Géraldine húga - RME] szerényebben élnek: a kastély többi ötven szobája közül kettőt foglalnak el, mindekettőhöz tartozik egy kellemes szalon-budoár.
Mint kisgyermek korában, Géraldine továbbra is inkább otthon ülő. Pedig szórakozásra bőven van alkalom Nagyapponyban: lehet teniszezni, kerékpározni, télen síelni és szánkózni. A birtokhoz tartozó erdőkben órákig lehet ségálni, megpihenni a tisztásokon, vagy megfürödni a kristálytiszta tavak vizében. A tűzrőlpattant Virginia, unokatestvéreinek kis bandája élén, gyakorolja is mindezeket a sportokat, de Géraldine-t hiába próbálja kicsalogatni a könyvtárából. Mutti nagymama végül nem tehet egyebet, mint hogy kötelezi a lányt, hogy naponta legalább három órát a szabad levegőn töltsön.
A kastély mögött vannak a személyzeti épületek és a konyhák, még hátrébb az istállók - amelyekben ló már nincs, de a gyerekeknek jó búvóhelyek - és a kocsiszínek, ahol a vadászathoz használt pados szekerek mellett ott álnak a régi kocsitípusok, így Margit grófnő [azaz Mutti nagymama - RME] elegáns díszhintaja is. Egy dombocskával arrébb pedig látszanak a híres apponyi gyümölcsösök, amelyeket Virginia és unokatestvérei szemérmetlenül fosztogatnak. [...]
Lassacskán Géraldine is hagyja magát belevonni ezekbe a mókákba és szórakozásokba. Kisgyermekként sokat játszott a legközelebbi szomszédokkal, az Edelsheim-Gyulai kislányokkal. Most, serdülőkként újra találkoznak, s a viszontlátás egy szilárd és tartós barátság alapjait veti meg. Először csak udvariassági látogatásokat tesznek egymásnál. Ám a kölcsönös rokonszenv és a közös érdeklődés egyre közelebb hozza őket egymáshoz, és hamarosan már minden délutánt együtt töltenek, hol Apponyban, hol az Edelsheim-birtokon, öt kilométerre Apponytól. [...]
Géraldine és Virginia hamar elfelejtették a családi bajokat. Nagyapponyban otthon érzik magukat, s ha anyjuk természetesen hiányzik is, az új házasság okozta rossz érzésük eloszlott. A Côte d'Azurről érkező hírek mintha csak életük távoli visszhangjai lennének. [...]
Nagyapponyban megritkultak a nagy fogadások. Az élet nyugalmas, szabályozott rendben folyik; korán szokás kelni, mert Margit grófnő semmit sem rosszall annyira, mint a lustálkodást, semmittevést. [...] Ám amikor mégis fogadást tartanak, az fényűző és nagyvonalú. Az egyik ilyen nagy alkalom, Patiala maharadzsa nagyapponyi látogatása örök emléket hagyott Géraldine-ban és Virginiában.
A történet leginkább az Ezeregyéjszaka közép-európai változatának tűnik. Apponyi Henrik - Magi bácsi [a lányok nagybátyja - RME] - a család szemében már régóta különcnek számít. Az oxfordi diplomás, megrögzött agglegény, a politikatudományok doktora, berlini és konstantinápolyi diplomata, úgy tűnik, negyvenöt éves korára immár végképp az utazásnak és a vadászatnak szenteli életét. Mindig a környezetváltozást, az egzotikumokat keresi, többször is elutazott Szudánba és Indiába, majd - általános meglepetésre - elkezdett könyvet írni. Nyughatatlan természetét ismerve, senki sem hisz benne, hogy a terv megvalósul, de tévedtek. [...] 'Jól emlékszem a csodálatos paloták leírására, ahová bácsikám meghívásokat kapott, például Kapurthala és Patiala maharadzsáitól, akikkel barátságot kötött' [emlékezett vissza később Virginia - RME]. Elképzelhető hát, micsoda izgalommal fogadták a lányok a nagybácsi bejelentését, hogy meghívta Patiala maharadzsáját Nagyapponyba.
A becses vendég érkezésének híre 1930 karácsonyán lázba hozza az egész kastélyt. Az Apponyi család teljes létszámban megjelenik, és mindenki hozzájárul valamivel ahhoz, ami minden kétséget kizáróan felejthetetlen emlék marad majd. A vadőröket kérik meg, hogy ellássák a különféle szolgálatokat, huszárruhában. Mivel azonban nincs elég vadőr, a falusiak közül is válogatnak, ők pedig népviseletben látják el a feladatokat. A parkban éjt nappá téve dolgoznak a kertészek, a két teniszpályát felújítják. A régóta üresen álló istállókban pedig újra hallatszik a nemes lovak toporzékolása, amelyeken majd kilovagolnak.
A maharadzsa érkezése előtt Géraldine-t és Virginiát elfogja a nyugtalanság, és igyekeznek tájékozódni a patialai szokásokat illetően: újraolvassák Micromégas bizarr kalandjait az európai udvaroknál. Azután végre begördül a parkba három autó. Az elsőből maga a maharadzsa száll ki: patyolatfehér turbánja alatt finom, nemes arcvonások. Legidősebb fia, a bársonyos szemű, ujjain ragyogó gyűrűket viselő mesebeli herceg azonnal meghódítja az ifjú hölgyek szívét. Két lépésre mögöttük alázatos tartású hölgy érkezik, akinek szépsége a fátylain keresztül is átragyog: minden bizonnyal az aktuális kedvenc ágyas, Henrik bácsi azonban okosabbnak véli, ha e státus pontos mibenléte rejtve marad jámbor anyja előtt. A második autóban a titkárok és apródok, valamint két barázdált arcú törpe, akik, Virginia nagy derültségére, mulatságosan hunyorgatnak. S végül a harmadik kocsi érdezik, tele ékszerekkel és ruhákkal amelyek még a Habsburg udvar fényűzéséhez szokott nézőket is elkápráztatja.
Henrik bácsi Géraldine-t és Virginiát bízta meg a maharani [a maharadzsa felesége - RME] kényelmének személyes felügyeletével. A tizenöt és tizennégy éves fruskák büszkén teljesítik a feladatot, hogy egy felnőttet gardírozzanak - az utasítás szerint ugyanis a maharani még a kastélyban és a parkban sem közlekedhet női kíséret nélkül. Magas rangú vendégek lévén, a maharadzsa, az ágyasa és a fia a két királyi lakosztályt foglalják el. Szobáikban a fehér kötényes szobalányok reggelenként begyújtanak a nagy porcelánkályhákba. A helyiségekben egyfajta kellemes és egyben valószerűtlen légkör uralkodik: a kályhák langymelegéhez mindenféle átható és édes egzotikus illat vegyül. Géraldine és Virginia a lakosztályába is elkíséri a maharanit, és alig hisznek ámuló szemüknek, amikor az ifjú hölgy berendezkedik, vagy inkább ahogy a hely átváltozik - mert a díszlet egy pillanat alatt átalakul: az egész hálószobából keleti nyugvóhely lesz. A kis apródok az ágyra selyem- és szaténtakarókat, a földre értékes szőnyegeket, a bútorokra selymes tapintású kelméket terítenek. A leányok alig tudják levenni a szemüket a maharani ezüsttel vagy finom aranyszállal hímzett selyemöltözékeiről és főképp a pompás ékszerekről. [...] A lányok csodálata úgy meghatotta a maharanit, hogy végül megmutatta nekik egész ruhatárát, mi több, abba is kedvesen beleegyezett, hogy egy-egy öltözéket fel is próbáljanak. Géraldine-t, aki mindaddig tartózkodóbban viselkedett húgánál, az egyik világoskék szári különösen megbűvölte. Virginia élénk fantáziájában már meg is született egy ötlet...
A megegyezés szerint az estély minden meghívottja - összesen huszonnégy fő - december 27-én este hatkor a nagy díszszalonban gyűlik egybe a maharadzsa fogadására. A mondott órában a huszonnégyből huszonkettő már jelen is van, Margit grófnő pedig nemtetszéssel konstatálja, hogy Géraldine és Virginia késik. Pedig a lányok jól tudják, hogy pontosság tekintetében a Mutti kérlelhetetlen, különösen ha vendégeket fogadnak. Azonban nem kell sokáig hiányolnia őket, mert, elöl két kis apródjával, hamarosan bevonul a maharadzsa, nyomában három női alakkal. Három lefátyolozott maharani érkezik vele, szemérmesen földre szegzett szemekkel; arcukból csak a rózsaszirom-formájúra festett szemhéjukat mutatva. A maharadzsa kegyencnőjét nem nehéz felismerni, ám a másik két hölgyet kíváncsian méregetik. A nagyobbik világoskék, a kisebbik smaragdzöld száriba öltözött. Finom, áttetsző fátyol takarja karjukat, amelyen drágakövekkel kirakott karkötők kígyóznak. A hökkent jelenlevők arcán azonban hamarosan megjelenik a mosoly. Margit grófnő mindenesetre megrökönyödik kissé. [...] Mielőtt asztalhoz ülnek, a két ifjú maharani felfedi a rejtélyt, elveszik a fátylat az arcuk elől. [...]
A huszonegy éves herceg nagyon is kedvére valónak találta a két magyar maharanit, s az immár társaságkedvelő nővérek csábos pillantásokat és mosolyokat küldtek neki, melyeket ő nyomban bátorításként értelmez. A vacsora végén Apponyi grófnő minden határozottságára és Magi bácsi minden diplomáciai érzékére szükség lesz, hogy vendégüket lebeszéljék a házassági ajánlatáról!
A könyvtár mellett, a földszinten, a tekintélyes dísztermek három hatalmas helyiségből állnak: szalon, ebédlő és télikert. Ám Nagyapponyban már évek óta igen szerényen élnek. A nagy, Mária Terézia stílusú ebédlő helyett inkább az angol ízléssel, egyszerűbben berendezett kis szalonokban étkeznek, informálisabb, bensőségesebb módon. A viszonylag kisszámú személyzet már nem hord libériát. A felszolgálás továbbra is szó nélkül, de ceremóniamentesen történik. Az emeleten található a két királyi apartman, amely régen a különleges vendégeknek volt fenntartva. Mindkettő két hálószobából, egy szalonból, egy fürdőszobából és egy cselédszobából áll. Géraldine és Virginia [Géraldine húga - RME] szerényebben élnek: a kastély többi ötven szobája közül kettőt foglalnak el, mindekettőhöz tartozik egy kellemes szalon-budoár.
Mint kisgyermek korában, Géraldine továbbra is inkább otthon ülő. Pedig szórakozásra bőven van alkalom Nagyapponyban: lehet teniszezni, kerékpározni, télen síelni és szánkózni. A birtokhoz tartozó erdőkben órákig lehet ségálni, megpihenni a tisztásokon, vagy megfürödni a kristálytiszta tavak vizében. A tűzrőlpattant Virginia, unokatestvéreinek kis bandája élén, gyakorolja is mindezeket a sportokat, de Géraldine-t hiába próbálja kicsalogatni a könyvtárából. Mutti nagymama végül nem tehet egyebet, mint hogy kötelezi a lányt, hogy naponta legalább három órát a szabad levegőn töltsön.
A kastély mögött vannak a személyzeti épületek és a konyhák, még hátrébb az istállók - amelyekben ló már nincs, de a gyerekeknek jó búvóhelyek - és a kocsiszínek, ahol a vadászathoz használt pados szekerek mellett ott álnak a régi kocsitípusok, így Margit grófnő [azaz Mutti nagymama - RME] elegáns díszhintaja is. Egy dombocskával arrébb pedig látszanak a híres apponyi gyümölcsösök, amelyeket Virginia és unokatestvérei szemérmetlenül fosztogatnak. [...]
Lassacskán Géraldine is hagyja magát belevonni ezekbe a mókákba és szórakozásokba. Kisgyermekként sokat játszott a legközelebbi szomszédokkal, az Edelsheim-Gyulai kislányokkal. Most, serdülőkként újra találkoznak, s a viszontlátás egy szilárd és tartós barátság alapjait veti meg. Először csak udvariassági látogatásokat tesznek egymásnál. Ám a kölcsönös rokonszenv és a közös érdeklődés egyre közelebb hozza őket egymáshoz, és hamarosan már minden délutánt együtt töltenek, hol Apponyban, hol az Edelsheim-birtokon, öt kilométerre Apponytól. [...]
Géraldine és Virginia hamar elfelejtették a családi bajokat. Nagyapponyban otthon érzik magukat, s ha anyjuk természetesen hiányzik is, az új házasság okozta rossz érzésük eloszlott. A Côte d'Azurről érkező hírek mintha csak életük távoli visszhangjai lennének. [...]
Nagyapponyban megritkultak a nagy fogadások. Az élet nyugalmas, szabályozott rendben folyik; korán szokás kelni, mert Margit grófnő semmit sem rosszall annyira, mint a lustálkodást, semmittevést. [...] Ám amikor mégis fogadást tartanak, az fényűző és nagyvonalú. Az egyik ilyen nagy alkalom, Patiala maharadzsa nagyapponyi látogatása örök emléket hagyott Géraldine-ban és Virginiában.
A történet leginkább az Ezeregyéjszaka közép-európai változatának tűnik. Apponyi Henrik - Magi bácsi [a lányok nagybátyja - RME] - a család szemében már régóta különcnek számít. Az oxfordi diplomás, megrögzött agglegény, a politikatudományok doktora, berlini és konstantinápolyi diplomata, úgy tűnik, negyvenöt éves korára immár végképp az utazásnak és a vadászatnak szenteli életét. Mindig a környezetváltozást, az egzotikumokat keresi, többször is elutazott Szudánba és Indiába, majd - általános meglepetésre - elkezdett könyvet írni. Nyughatatlan természetét ismerve, senki sem hisz benne, hogy a terv megvalósul, de tévedtek. [...] 'Jól emlékszem a csodálatos paloták leírására, ahová bácsikám meghívásokat kapott, például Kapurthala és Patiala maharadzsáitól, akikkel barátságot kötött' [emlékezett vissza később Virginia - RME]. Elképzelhető hát, micsoda izgalommal fogadták a lányok a nagybácsi bejelentését, hogy meghívta Patiala maharadzsáját Nagyapponyba.
A becses vendég érkezésének híre 1930 karácsonyán lázba hozza az egész kastélyt. Az Apponyi család teljes létszámban megjelenik, és mindenki hozzájárul valamivel ahhoz, ami minden kétséget kizáróan felejthetetlen emlék marad majd. A vadőröket kérik meg, hogy ellássák a különféle szolgálatokat, huszárruhában. Mivel azonban nincs elég vadőr, a falusiak közül is válogatnak, ők pedig népviseletben látják el a feladatokat. A parkban éjt nappá téve dolgoznak a kertészek, a két teniszpályát felújítják. A régóta üresen álló istállókban pedig újra hallatszik a nemes lovak toporzékolása, amelyeken majd kilovagolnak.
A maharadzsa érkezése előtt Géraldine-t és Virginiát elfogja a nyugtalanság, és igyekeznek tájékozódni a patialai szokásokat illetően: újraolvassák Micromégas bizarr kalandjait az európai udvaroknál. Azután végre begördül a parkba három autó. Az elsőből maga a maharadzsa száll ki: patyolatfehér turbánja alatt finom, nemes arcvonások. Legidősebb fia, a bársonyos szemű, ujjain ragyogó gyűrűket viselő mesebeli herceg azonnal meghódítja az ifjú hölgyek szívét. Két lépésre mögöttük alázatos tartású hölgy érkezik, akinek szépsége a fátylain keresztül is átragyog: minden bizonnyal az aktuális kedvenc ágyas, Henrik bácsi azonban okosabbnak véli, ha e státus pontos mibenléte rejtve marad jámbor anyja előtt. A második autóban a titkárok és apródok, valamint két barázdált arcú törpe, akik, Virginia nagy derültségére, mulatságosan hunyorgatnak. S végül a harmadik kocsi érdezik, tele ékszerekkel és ruhákkal amelyek még a Habsburg udvar fényűzéséhez szokott nézőket is elkápráztatja.
Henrik bácsi Géraldine-t és Virginiát bízta meg a maharani [a maharadzsa felesége - RME] kényelmének személyes felügyeletével. A tizenöt és tizennégy éves fruskák büszkén teljesítik a feladatot, hogy egy felnőttet gardírozzanak - az utasítás szerint ugyanis a maharani még a kastélyban és a parkban sem közlekedhet női kíséret nélkül. Magas rangú vendégek lévén, a maharadzsa, az ágyasa és a fia a két királyi lakosztályt foglalják el. Szobáikban a fehér kötényes szobalányok reggelenként begyújtanak a nagy porcelánkályhákba. A helyiségekben egyfajta kellemes és egyben valószerűtlen légkör uralkodik: a kályhák langymelegéhez mindenféle átható és édes egzotikus illat vegyül. Géraldine és Virginia a lakosztályába is elkíséri a maharanit, és alig hisznek ámuló szemüknek, amikor az ifjú hölgy berendezkedik, vagy inkább ahogy a hely átváltozik - mert a díszlet egy pillanat alatt átalakul: az egész hálószobából keleti nyugvóhely lesz. A kis apródok az ágyra selyem- és szaténtakarókat, a földre értékes szőnyegeket, a bútorokra selymes tapintású kelméket terítenek. A leányok alig tudják levenni a szemüket a maharani ezüsttel vagy finom aranyszállal hímzett selyemöltözékeiről és főképp a pompás ékszerekről. [...] A lányok csodálata úgy meghatotta a maharanit, hogy végül megmutatta nekik egész ruhatárát, mi több, abba is kedvesen beleegyezett, hogy egy-egy öltözéket fel is próbáljanak. Géraldine-t, aki mindaddig tartózkodóbban viselkedett húgánál, az egyik világoskék szári különösen megbűvölte. Virginia élénk fantáziájában már meg is született egy ötlet...
A megegyezés szerint az estély minden meghívottja - összesen huszonnégy fő - december 27-én este hatkor a nagy díszszalonban gyűlik egybe a maharadzsa fogadására. A mondott órában a huszonnégyből huszonkettő már jelen is van, Margit grófnő pedig nemtetszéssel konstatálja, hogy Géraldine és Virginia késik. Pedig a lányok jól tudják, hogy pontosság tekintetében a Mutti kérlelhetetlen, különösen ha vendégeket fogadnak. Azonban nem kell sokáig hiányolnia őket, mert, elöl két kis apródjával, hamarosan bevonul a maharadzsa, nyomában három női alakkal. Három lefátyolozott maharani érkezik vele, szemérmesen földre szegzett szemekkel; arcukból csak a rózsaszirom-formájúra festett szemhéjukat mutatva. A maharadzsa kegyencnőjét nem nehéz felismerni, ám a másik két hölgyet kíváncsian méregetik. A nagyobbik világoskék, a kisebbik smaragdzöld száriba öltözött. Finom, áttetsző fátyol takarja karjukat, amelyen drágakövekkel kirakott karkötők kígyóznak. A hökkent jelenlevők arcán azonban hamarosan megjelenik a mosoly. Margit grófnő mindenesetre megrökönyödik kissé. [...] Mielőtt asztalhoz ülnek, a két ifjú maharani felfedi a rejtélyt, elveszik a fátylat az arcuk elől. [...]
A huszonegy éves herceg nagyon is kedvére valónak találta a két magyar maharanit, s az immár társaságkedvelő nővérek csábos pillantásokat és mosolyokat küldtek neki, melyeket ő nyomban bátorításként értelmez. A vacsora végén Apponyi grófnő minden határozottságára és Magi bácsi minden diplomáciai érzékére szükség lesz, hogy vendégüket lebeszéljék a házassági ajánlatáról!
"
Geraldine albán királyné szobrának avatása Tiranában 2022. február 1-jén
A fenti kép: Nagyappony, a gróf Apponyi család kastélyának parkja. Fortepan / Budapest, készült 1895 és 1899 között.
Nagyappony, mai nevén Oponice a térképen (egykori Osztrák-Magyar Monarchia területe, ma Szlovákia)
Nagyappony, mai nevén Oponice a térképen (egykori Osztrák-Magyar Monarchia területe, ma Szlovákia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése