Bár már nem vagyok Brüsszelben, ezt a pár képet mindenképpen szerettem volna még most a nyár elején megosztani, hátha valakinek épp a következő hetekben (júliusban-augusztusban) lenne kedve egy kis boldog békeidős nosztalgiázáshoz – étel - (vagy pohár) ital kíséretében, itt lakóként vagy rövidebb-hosszabb időre turistaként kiutazva.
A vendéglő/söröző a Le Cirio, mely a nemrég felújított Tőzsdepalota szomszédságában található Brüsszel szívében. A névadó, Francesco Cirio olasz vállalkozó volt, aki konzerv élelmiszerek egyik első kifejlesztőjeként és exportőreként vált sikeressé Európában (a márka a mai napig létezik, biztosan ismerik pl. a sűrített paradicsomukat a magyarországi boltok polcairól). A hely 1886-ban Cirio-mintaboltként és „fogyasztói szalon”-ként nyitott meg és egyike volt a Szentpétervártól Zurich-en át Párizsig működő tizennyolc Cirio üzletnek. Mára ez a söröző az egyetlen, amely megőrizte az eredeti Cirio-üzletek korabeli karakterét – gazdag divatos Art Nouveau enteriőr, hátul még látható az egykori pult, a pénztárgép, az irodaajtó, a falon a különböző országokban elnyert rangos díjak üvegkeretben.
Miközben az ember az italát kortyolgatja és körbenéz, a 19-20. század fordulójának viszonyairól annyi minden jut az eszébe. A Belga Királyság 1830 óta létezik, 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia. Az olasz egység 1861-ben, a német tíz évvel később jött létre. Belgium az ipari forradalom vívmányainak köszönhetően Európa második vezető gazdasági ereje ekkoriban (szénbányák, vasút, bankszektor, ezekkel együtt járó városfejlesztés, művészetpártolás... bár sötét árnyként az egész mögött ott húzódik az afrikai gyarmat, Kongó kizsákmányolásának szégyene is melyre majd csak hosszú évtizedekkel később derül fény). A szomszédos Tőzsde (la Bourse/de Beurs) 1873-ban nyitotta meg kapuit. 1851 óta az országok és a gazdasági szereplők világkiállításokon mutatják be újításaikat, a Cirio elsőként 1867-ben a párizsin vett részt. Nem sokkal később azután kitör az I. világháború ami mindent felülír...
Sör helyett ezúttal a ház specialitását, a Half and Half-t kóstoltam meg, ami félig pezsgő és félig fehérbor (mindkettő olasz). Késő délelőtt volt, valamivel ebédidő előtt. Csodálkoztam, de az ital egyáltalán nem szállt a fejembe (még ha a fenti kép nem is feltétlenül erről tanúskodik).
A Le Cirio a térképen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése