Gondolatok a Rue de la Loi-n, kezdődő hóesésben (Brüsszel, Bruegel)

Ma délután leesett az idei második hó Brüsszelben. Nem túl gyakran történik ez, telente csak néhány alkalommal, kevesebbszer, mint Magyarországon. Nemhiába közel a tenger. El is olvad hamar, mielőtt a gyerekek igazából játszhatnának vele. Arra azért elegendő, hogy elkezdhessünk nosztalgiázni: felidézzük saját gyermekkorunkat – például mikor apu szánkóval húzott minket reggelente óvodába –, vagy hogy jól ismert műalkotások régmúlt havas tájait juttassa eszünkbe.

Ezúttal id. Pieter Bruegel madárcsapdás téli tájképe idéződött fel bennem, ahogy a Rue de la Loi zsúfolt kocsisorában a volán mögött ülve araszolgattam. Nemhiába Belgium, a régi Németalföld, nemhiába láttam a festményt a brüsszeli szépművészeti múzeumban nemrégiben (még a járvány kitörése előtt).

Id. Pieter Bruegel 1565-ban készült „Téli tájkép korcsolyázókkal és madárcsapdával” című festményéről két érdekességet szeretnék megosztani veletek.

Az egyik, hogy élőben mennyivel kisebbnek tűnt a festmény, mint ahogy azt az emlékezetemben élő jól ismert kép alapján elképzeltem (csak 37 x 55,5 cm-es).

A másik, hogy azon túl, hogy nem csupán a kép egészét, hanem a szereplőit is érdemes külön-külön tanulmányozni, a festmény mélyebb, mögöttes jelentését is érdemes szem előtt tartani: hogy a 16. századi emberi létezés, a mindennapi élet mennyi bizonytalansággal, ismeretlennel, sérülékenységgel volt tele - ezért is tulajdonítottak olyan nagy jelentőséget a télnek. Erre utal a festmény értelmezései alapján a kép jobb alsó sarkában ábrázolt (csapóajtós) madárcsapda.

Fotók:

(bal) A Rue de la Loi - a brüsszeli EU negyed egyik sugárútja - kezdődő hóesésben

(jobb) Forrás: fine-arts-museum.be