2015. december 26., szombat

"A hölgy és az egyszarvú" párizsi faliszőnyeg


Vannak, akik azért mennek el Párizsba, hogy láthassák az Eiffel tornyot, élőben csodálják meg a Notre Dame 12. századi kőcsipkéit, vagy szétnézzenek a Louvre-ban. Mások szeretnek hosszú sétákat tenni a Champs Elysées-n, a Latin negyedben vagy a Montmartre-on, mert arrafelé az utcák olyan hangulatosak. Akadnak olyanok is, akik kedvenc írójuk vagy festőjük törzshelyeit látogatják végig, vagy akiket a kulinária vonz a városba:  hisz nincs még egy hely a világon, ugye, ahol olyan élmény lenne egy egyszerű hagymaleves - a hozzá válogatott "sanzonokkal" körítve persze, - vagy egy foszlós croissant reggelire gyümölcsízzel és forró kakaóval...

Én ezúttal egy olyan látnivalót szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami viszonylag kevéssé ismert, a maga nemében viszont olyan különleges és karakteres alkotás-együttesnek számít, hogy egyszer akár csak miatta érdemes ellátogatni Párizsba.

"A hölgy és az egyszarvú" címet viselő, hat darab nagy méretű faliszőnyegből álló kompozíció a párizsi Középkor Múzeum (Musée de Cluny) olyan emblematikus kiállítási tárgy-együttese, mint mondjuk a Louvre-é a Mona Lisa.

A gobelinek 1500 körül készültek a régió valamelyik - egyes források szerint flamand - kézműves műhelyében, melyek akkoriban messze földön híresek voltak.

A hat faliszőnyeg egyenként 3,11 - 3,77 m magasságú és 2,90 - 4,73 m szélesek, a buzérvöröstől a festőzöldön át a majdnem feketéig ívelő színviláguk egészen különleges. A hímzések ún. "millefleurs" vagyis "ezervirág" technikával készültek, ami azt jelenti, hogy elsőként egy növényekkel/virágos ágakkal díszített perspektíva nélküli alap réteget hímeztek meg, és erre kerültek rá a különböző motívumok, így az emberek, állatok, címerek stb.

A gobelinek a múzeumba 1882-ben kerültek a közép-franciaországi Boussac Várából.


A hat gobelin mintáinak jelentését, mint annyi mindent a középkorból, még ma is misztérium övezi.

A 20. század elejétől leginkább az az elfogadott értelmezésük, hogy az öt érzék - az érintés, a hallás, a szaglás, a látás és az ízlelés - allegorikus ábrázolásai, bár ebből egyből következik a kérdés, hogy akkor vajon mit ábrázolhat a hatodik?

E nézet szerint a hatodik gobelin az öt előzőnek a szintézisét jelenti: mikor az öt érzék együttesen produkál valamiféle tökéletes, ideális egészet. Egy másik értelmezés ezzel ellentétben inkább az egyszarvú művészetben betöltött szerepéből indul ki: az unikornis egyfajta poétikus, álomszerű lény, akit a legenda szerint csak szűz lány képes megérinteni, ezért a kompozíciónak inkább az ártatlansághoz, erkölcsösséghez kapcsolódó szexuális tartalmú jelentése van szerintük.


Nekünk a férjemmel még a hat faliszőnyeg 2013-ban befejezett restaurálási munkálatai előtt volt szerencsénk a múzeumba ellátogatni, akkor a gobelinek egy kissé besötétített, hűtött kiállítóteremben voltak elhelyezve, ahol csak ez a hat alkotás függött körben, közvetlen megvilágításban, a falakon.

A meglepően nagy méretek, a színek gazdagsága, a gyönyörű hímzett motívumok és azok többszáz éves patinája tényleg egészen kivételes hatást tettek az emberre - amihez bizonyára az is hozzájárult, hogy az egész múzeumot valahogy körbelengi egyfajta - a középkorhoz alapvetően hozzátartozó - templomi áhitat.

Az apró hímzett részletek - pl. a sűrű apró virágok, a drapériák mintázata, a címerek, a hölgy, az egyszarvú, az oroszlán, vagy a mindegyiken jelen lévő kisebb állatok mozdulatai stb. - úgy beleivódnak az ember retinájába, hogy azokat soha nem fogja többé elfelejteni.

A kedvenceket aztán a múzeum shopban kisebb-nagyobb képeslapok formájában meg is lehet vásárolni otthoni nézegetés céljából, ahogy azt annak idején mi is tettük.


A párizsi Középkor Múzeum ('Musée National du Moyen Age' vagy másnéven 'Musée de Cluny') weblapja és a térképen

Felhasznált irodalom: a múzeum honlapja és a wikipedia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése