Olvassátok, kövessétek Tóth Csilla Brüsszelben élő költő oldalát és verseit, nyáron jelenik meg újabb verseskötete! A mai magyar költészet napja alkalmából hoztam tőle két ízelítőt - egy elmerengőt és egy groteszket:
1.
mért kongatnátok gyászharangokat?
mért kívánnátok ilyen érczenét?
táncoljatok inkább, és éljetek, sokat
akik elmentek, ők úgy is értenék
az ablakon kinyíló jégvirágokat
s hogy az otthonunk körül kóbor macska jár
2.
A nő, aki megevett egy villamost
A nő, aki megevett egy villamost
néha tülköl és azt kiabálja,
hogy uramisten, micsoda egy fatális félreértés!
De ahogyan a béka is megszokja a perspektívát,
egy idő után ő is tudomásul veszi a tényeket,
és szánni kezdi a villamosban ragadt utasokat.
Mit lehet tenni, mit lehet tenni azzal a sok
éhes emberrel odabent,
akik az emésztőszervek részletein túl másra is kíváncsiak,
egy pillantást vetnének a túlvilágra, kiszállnának,
átszállnának, új életet kezdenének valahol.
Miért is kellett ezt tennem, miért, gondolja a nő,
míg egy napon nem bírja tovább.
A nő, aki megevett egy villamost,
elszánja magát, egy japán sorozatból
elsajátítja a szeppuku mozdulatát,
és felmetszi a testét.
Mivel percekig nem történik semmi, magába les.
A kitágított seben rozsdás sárga lemezek,
lámpák, székek, törött ablakok fordulnak ki,
majd valaki precíz mozdulattal visszavarrja
odabentről a vágást.
Hát így, gondolja a nő. Vállat von, elmosolyodik.
#április11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése