A következő címkéjű bejegyzések mutatása: KUTATÁSAIM. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: KUTATÁSAIM. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 27., szombat

Divatkirálynők a 15. századi Európában

A népszerű angol történész és szerző, Dr. Amy Boyington History with Amy ebben a videóban a 15. századi európai divat központjáról mesél, mely nem volt más, mint a fényűző Burgundi hercegi udvar – a Burgundi hercegség Jó Fülöp uralkodása idején a mai Belgium és Hollandia területe mellett mai észak-franciaországi területeket is magában foglalt. 


A képeken a hölgyek a legdivatosabb korabeli öltözetet az ún. Burgundi-ruhát viselik (0.28 másodpercnél), ami a rang és a gazdagság megtestesítője ekkoriban. Jellemzői, hogy pompás színű drága selyem, bársony vagy elegáns gyapjú anyagokból készültek szűk szabású ujjal, szőrme hajtókával és szőrme gallérral, V-alakú nyakkivágással. Széles öv és hosszú uszály (1.40 mp) tartozott hozzájuk, utóbbi annál hosszabb, minél tehetősebb volt a viselője. 

Nem maradhatott el a finoman munkált Hennin fejdísz (1.54 mp), amelynél hogy a magas homlok igazán érvényesüljön, a hölgyek gyakran leborotválták a hajvonalat és a szemöldöküket (2.20 mp). A Burgundi-ruha az egész 15. századra meghatározta Európa divat-trendjét, felváltva a korábban divatos ún. Houppelande-ruha (0.35 mp) népszerűségét. 

2025. június 29., vasárnap

A békebeli Cirio


 Bár már nem vagyok Brüsszelben, ezt a pár képet mindenképpen szerettem volna még most a nyár elején megosztani, hátha valakinek épp a következő hetekben (júliusban-augusztusban) lenne kedve egy kis boldog békeidős nosztalgiázáshoz – étel - (vagy pohár) ital kíséretében, itt lakóként vagy rövidebb-hosszabb időre turistaként kiutazva. 

 A vendéglő/söröző a Le Cirio, mely a nemrég felújított Tőzsdepalota szomszédságában található Brüsszel szívében. A névadó, Francesco Cirio olasz vállalkozó volt, aki konzerv élelmiszerek egyik első kifejlesztőjeként és exportőreként vált sikeressé Európában (a márka a mai napig létezik, biztosan ismerik pl. a sűrített paradicsomukat  a magyarországi boltok polcairól). A hely 1886-ban Cirio-mintaboltként és „fogyasztói szalon”-ként nyitott meg és egyike volt a Szentpétervártól Zurich-en át Párizsig működő tizennyolc Cirio üzletnek. Mára ez a söröző az egyetlen, amely megőrizte az eredeti Cirio-üzletek korabeli karakterét – gazdag divatos Art Nouveau enteriőr, hátul még látható az egykori pult, a pénztárgép, az irodaajtó, a falon a különböző országokban elnyert rangos díjak üvegkeretben. 

 Miközben az ember az italát kortyolgatja és körbenéz, a 19-20. század fordulójának viszonyairól annyi minden jut az eszébe. A Belga Királyság 1830 óta létezik, 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia. Az olasz egység 1861-ben, a német tíz évvel később jött létre. Belgium az ipari forradalom vívmányainak köszönhetően Európa második vezető gazdasági ereje ekkoriban (szénbányák, vasút, bankszektor, ezekkel együtt járó városfejlesztés, művészetpártolás... bár sötét árnyként az egész mögött ott húzódik az afrikai gyarmat, Kongó kizsákmányolásának szégyene is melyre majd csak hosszú évtizedekkel később derül fény). A szomszédos Tőzsde (la Bourse/de Beurs) 1873-ban nyitotta meg kapuit. 1851 óta az országok és a gazdasági szereplők világkiállításokon mutatják be újításaikat, a Cirio elsőként 1867-ben a párizsin vett részt. Nem sokkal később azután kitör az I. világháború ami mindent felülír... 

 Sör helyett ezúttal a ház specialitását, a Half and Half-t kóstoltam meg, ami félig pezsgő és félig fehérbor (mindkettő olasz). Késő délelőtt volt, valamivel ebédidő előtt. Csodálkoztam, de az ital egyáltalán nem szállt a fejembe (még ha a fenti kép nem is feltétlenül erről tanúskodik).

A Le Cirio a térképen 
 

2025. június 20., péntek

2025. március 4., kedd

Báró Jósika Miklós irodalmi példaképe a skót író-költő Walter Scott

Báró Jósika Miklós és felesége emléktáblája Brüsszelben, Skót partszakasz,
Walter Scott szobra Edinburgh-ban

Hamarosan elérkezik március 15-e, melynek alkalmából a belgiumi magyar közösség is hagyományosan számos megemlékezést tart, ezek egyike báró Jósika Miklós és felesége brüsszeli emléktáblájának a megkoszorúzása. A Kossuth Lajos belső köréhez tartozó Jósika az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe emigrált és itt élt feleségével éveken át. Az emléktábla egykori lakóházuk falát díszíti. Báró Jósika Miklós irodalmi munkásságáról is ismert, őt tekintik a magyar romantikus történelmi regény megteremtőjének. Az Abafi, a Zólyomi és más művei a gyermekkorát megidéző Erdély régi várait, történeteit elevenítik meg. A közelgő nemzeti ünnep apropóján beleolvastam egy életrajzába*, melyből kiderült, hogy Jósika legfőbb ihletője korai kortársa, a skót romantikus költő és regényító Walter Scott volt. Skócia számomra is fontos helyszín, egyetemistaként tanultam ott egy szemesztert. Örömmel idézem most meg Jósika e meghatározó példaképét... előkerestem Walter Scott egyik versét Tandori Dezső fordításában - Caledóniát énekli meg benne (Skócia a Forth folyótól északra eső részének egykori római neve).

Az utolsó vándorénekes dala - Hatodik ének (részlet) 

Caledonia magasztalása

 

Ó, él-e szív, mely oly halott,

hogy még ilyet nem mondhatott:

Ez a földem! az én hazám!

És nem volt még ekképp felindult,

ha végre hazafele indult,

vándor, idegen partok után!

Jól nézzétek meg, ha volna ilyen;

dalnok nem szól neki lelkesen,

lehet nagy címe, büszke neve,

éltetheti kincsek tengere:

hatalmas pénze ellenére

nyomorultul bezárja énje;

jó hírét veszti már, míg él,

s kétszer pusztul, ha visszatér

rút porba, melyből vétetett,

nincs könny, dal érte, becsület.

 

Ó, komor, vad Caledonia!

Alkalmas költő-iskola!

Hegy-víz tarkáz, és barna hangja,

borít erdőségek gubanca,

őseim földje! el nem oldoz

tőled gyarló kéz; mint a sorshoz,

gyermekségem köt még e parthoz!

Bármely helyszíned nézhetem,

dereng a múlt, fája jelen,

melyben magam kifosztva látom –

de erdőd s patakod, barátom;

mindet szeretem, s egyre jobban,

mert nem hagynak el sok bajomban.

Yarrow patakját hadd kövessem,

bár gyönge léptem vezetetlen;

az Ettrick-szorosnál a szél

hűse hervadt arcomhoz ér;

Teviot-kőnél hajtsam le fejem,

ott már az emlék se legyen velem,

én, végső bárd, jajom bevégezem.

Walter Scott
fordította: 


A vers eredetije:

The Lay of the Last Minstrel - Canto Sixth (detail) (Angol)

... This is my own, my native land!

 

Breathes there the man, with soul so dead,

Who never to himself hath said,

This is my own, my native land!

Whose heart hath ne'er within him burn'd,

As home his footsteps he hath turn'd,

From wandering on a foreign strand!

If such there breathe, go, mark him well;

For him no Minstrel raptures swell;

High though his titles, proud his name,

Boundless his wealth as wish can claim;

Despite those titles, power, and pelf,

The wretch, concentred all in self,

Living, shall forfeit fair renown,

And, doubly dying, shall go down

To the vile dust, from whence he sprung,

Unwept, unhonor'd, and unsung.

 

O Caledonia! stern and wild,

Meet nurse for a poetic child!

Land of brown heath and shaggy wood,

Land of the mountain and the flood,

Land of my sires! what mortal hand

Can e'er untie the filial band,

That knits me to thy rugged strand!

Still as I view each well-known scene,

Think what is now, and what hath been,

Seems as, to me, of all bereft,

Sole friends thy woods and streams were left;

And thus I love them better still,

Even in extremity of ill.

By Yarrow's stream still let me stray,

Though none should guide my feeble way;

Still feel the breeze down Ettrick break,

Although it chill my wither'd cheek:

Still lay my head by Teviot Stone,

Though there, forgotten and alone,

The Bard may draw his parting groan.

        Walter Scott

*Az emített Jósika-életrajz: Kozocsa Sándor: Jósika Miklós, in: Báró Jósika Miklós Az első lépés veszélyei c. kötetének bevezetője, Magyar Századok sorozat, Ardói Könyvkiadó, Budapest, Antikvár könyv, pp. 5-19.
Fenti fotók: Wikipedia, Skót partszakasz: Traverse by Taylor 
A vers forrásaMagyarul Bábelben 

2024. október 22., kedd

Emlékezés '56-ra

Belgiumba az 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtását követően nagyjából 5000* magyar menekült érkezett. Hálás vagyok, hogy többeket közülük még személyesen ismerhettem, ismerhetek a brüsszeli Magyar Házban /Saintenoy/ végzett munkám révén. Mindegyikük élettörténete megrendítő, a kitartás, az újrakezdés egyedi mementója. Néhányuk életéről interjúkötetek születtek, ezeket lentebb felsorolom. Előbb álljon itt egy vers az ötvenhatos emigráns Keszei István tollából. A költő néhány év leforgása alatt lelkileg belerokkant fájdalmába, hogy hazáját el kellett hagynia. Szinte minden verse a honvágyról szólt.
Szívem tája körül a földi tájak
varázsgyűrűt vontak, akár a bűvölet;
bőröm alá törtek, hogy egyre járjak
átszellemülten gazdag tájaim felett.
A földet, hol sorsom sudárba szökkent
a vízözöntől úgy tudtam megmenteni,
hogy lelkembe loptam. A benső csöndben
boldog nesszel nyílnak földem virágai.
Agytekervényeim közt kígyózó, tekergő,
tekervényes, rejtelmes utcák! zúgó erdő!
Lelkem vízébe süllyedt drága városok!
A kinti, benti táj hű frigyben összeforrva
egy lénnyé lényegülve néz a csillagokra,
fölöttük angyalként lélegzetem oson.
Keszei István:
Tájak
1965
Néhány belgiumi ötvenhatos menekült sorsát megismerhetitek az eddig megjelent interjúkötetekből (amikről tudok):

- A NAPOKBAN JELENT MEG! Nyul-Donka Balázs: Otthon, hazátlanul-Ötvenhatosok Belgiumban 2. - Kvasznay Árpád, Petőfalvi Győző, Irodalmi Rádió, 2024
- Albert Enikő: Kettős kötésben - ’56-os magyar sorsok Belgiumban, Látóhatár Kiadó, 2017
- Nyul-Donka Balázs: Ötvenhatosok Belgiumban - Orémusz József és a Keszei fivérek, 2016 (a fenti vers ebből való)
*Forrás:
Wittlinger Gabriella: Interconnections - Fejezetek a magyar és belga történelmi kapcsolatokból, kiadta a Liszt Intézet - Magyar Kulturális Központ Brüsszel, 2022 (108. oldal)
A fotóra emlékeztek a tavaly ilyenkori bejegyzésből: A brüsszeli "Buda" feliratú 56-os busz ?

Fotó: CR

2024. május 1., szerda

Habsburg (Magyarországi) Mária mennyasszonyi ruhája újra látható a Magyar Nemzeti Múzeumban

Emlékeztek a brüsszeli születésű Habsburg Mária mennyasszonyi ruhájára, melyet a hagyomány szerint 1522-ban viselt II. Lajos magyar királlyal történt esküvőjén? A páratlan ruhadarab a Magyar Menyasszony című időszaki kiállítás ideje alatt (2024.8.25-ig) most újból látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ebben a videóban művészettörténészük röviden bemutatja a ruhát.

Háttér:
Mária sajnálatos módon férje 1526-ban, a Mohácsi csatában bekövetkezett halála okán hamar megözvegyült. Visszatért egykori hazájába, ahol testvére, V. Károly német-római császár megbízásából haláláig (1558) Németalföld kormányzó asszonya maradt.
Belgiumban történelmük egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő személyiségeként tartják számon és ott úgy ismert, hogy Magyarországi Mária (Marie de Hongrie / Maria van Hongarije).

2024. március 15., péntek

2024. március 15-ei brüsszeli pillanatképek


1. Az 1848-49-es emigráns báró Jósika Miklós (Kossuth belső körének tagja, író) és felesége, b. Podmaniczky Júlia (író, fordító, csipkebolt-tulajdonos) emléktáblája a Magyar Nagykövetség és a belgiumi magyar közösség részvételével tartott ünnepi koszorúzás után. A házaspár 1850 és 1864 között élt brüsszeli száműzetésben, egykori lakóházuk ma belga (flamand) kulturális központ. 

2. Az Európai Tanács főépületének homlokzata, rajta a jelenleg futó belga európai uniós elnökség feliratával. 2024. július 1. és december 31. között ugyanitt a következő kiírás szerepel majd: az Európai Unió Tanácsának Magyar Elnöksége (Hungarian Presidency of the Council of the European Union). 

3. Jómagam, jövet-menet. 

4. Városszerte virágoznak a magnóliák, itt a tavasz.






2024. február 26., hétfő

Az 1830-as brüsszeli barikádok

Fotó: Archives de l'État en Belgique 

Ha már legutóbb mutattam egy fotót az 1830-as belga függetlenségi harcokban részt vett veteránokról, íme egy másik kép az akkori brüsszeli barikádokról: belga önkéntesek támadnak a Bruxelles Parc bejáratánál 1830. szeptember 25-én (vajon a három 1902-es veterán közül harcolt-e itt valamelyikük).
Az 1830. júliusi párizsi forradalom győzelme után vagyunk néhány héttel – a Párizsból átragadt lelkesedés hozzájárult ahhoz, hogy az I. Vilmos holland királlyal elégedetlen belga nép felkelést indítson el, és mindössze néhány nap leforgása alatt kikiáltsák Belgium függetlenségét.

Fotó: LINK

2024. február 21., szerda

1830-as belga veteránok fényképe

Fotó: La Belgique d'autrefois
A "La Belgique d'autrefois" Facebook csoportban ma közzétették ezt az archív fotót, amelyen három 1830-as belga veterán látható 1902-ben. Egyikük Wynkel St-Croix-ból, kettejük pedig Brüsszelből származik.

Két öregúr botjukra támaszkodva ül, kicsit hátrébb középen pedig egy harmadik, akinek a mellkasán átvetett szalagot valószínűleg a forradalom jelképe-címere díszít. Mindhárman sűrű arcszőrzetet viselnek (ketten szakállat, egyikük bajuszt). Hosszú sötét ingjük derékban övvel van összehúzva. Fejükön sötét, hegyes süveg. Az élet súlyától láthatóan megviselve, de eltökélt arckifejezéssel merednek előre.

1830-as belga veteránoknak (vagy harcosoknak = combattant) azokat a személyeket nevezik, akik részt vettek az 1830-as belga forradalomban - a felszabadító mozgalomban, amely Belgium Hollandiától való függetlenné válásához vezetett: lásd. a bejegyyzést a 1830-as brüsszeli barrikádokról.
Ekkor jött létre a ma is létező önálló Belgium.
Forrás: Géniwal

Utólag eszembe jutott, hogy korábban már láttam egy fotót a Facebook-on egy egykori Napóleni háborús veteránról is - ő (a Historic Photographs Facebook oldal szerint) az egyik utolsó a Waterloo-i csata túlélői közül, a feleségével: íme a fotó (dátum nincs feltüntetve, kolorizált)

2024. február 19., hétfő

Szénbányászat Belgiumban - két térkép, néhány adat, most pedig már UNESCO Világörökségi helyszín

Fotók forrása lentebb

Kapcsolódva a legutóbbi bejegyzéshez, melyben belgiumi szénbányászok fényképét láthattátok az aknából történő feljövetelük pillanatában (XX. sz. eleje), érdekes rápillantanotok a fenti bal oldali térképre, mely megmutatja, hogy hol, a jobb oldali pedig, hogy milyen domborzati viszonyok között alakultak ki a szénbányák Belgiumban. 

A szénkitermelés az egyik legfőbb motorja volt Belgium 19. századi példátlan gazdasági fellendülésének. Az iparág helyzetéről sokat elárul, hogy míg a két világháború között a kitermelt szénféleségek mennyisége még évi kb. 20 millió tonnát tett ki, az 1990-es évek elejére már csak 1-2 milliót, 1992-ben az utolsó szénbánya is bezárt. 

A múlt emlékét napjainkban több bánya múzeum őrzi. 2012 óta e vallon bányavidékek egy része UNESCO Világörökségi helyszín.

Fentiek forrása: 
 - Bal oldali térkép: Workers, owners, and politics in coal mining: an international comparison of industrial relations, by Feldman, Gerald D.; Tenfelde, Klaus; Kurgan-van Hentenryk, G.; Puissant, Jean; c. 1990 
 - Jobb oldali térkép: Topographic map of Belgium, GDI-Vlaanderen/Service public de Wallonie 
 - Két világháború közötti adat: Expansion, depression and collusion: The Belgian coal industry, 1901-1945, by Gil Montant, CRISS – Université Polytechnique Hauts-de-Franca
 - Adatok 1990-től: Coal and lignite production, World Energy & Climate Statistics Yearbooks
- Utolsó bánya bezárása: Patrimoin Industriel Wallonie-Bruxelles

2024. február 16., péntek

Szénbányászok Belgiumban - felirat egy képhez

Fotó: Múlt-kor
történelmi magazin
Facebook oldala

A Múlt-kor történelmi magazin a Facebook oldalán 2024.01.25-én megosztotta EZT A FOTÓT, melyhez feliratként azt írták "Szénbányászok térnek vissza a felszínre a műszak végén, 20. század eleje, Belgium". - Ehhez szeretném kiegészítésként hozzátenni, hogy Belgiumban a két világháború között több száz magyar bányász dolgozott, sokan a családjukkal érkeztek Magyarországról és telepedtek le a belga bányavidékeken (pl. Charleroi, Liège, Limburg). Az 1956-os forradalom és szabadságharcot követően is számos magyar menekült érkezett úgy az országba, hogy bányamunkára írtak alá munkaszerződést. Még él köztünk olyan egykori bányász, akitől magam is hallottam a bányász-himnuszt belgiumi magyar rendezvényen elénekelni.

2024. február 2., péntek

X. Frigyes új dán király és I. Fülöp belga király rokonok-e?


Közép-kelet-európaiként – ahol megtapasztalhattunk egyet s mást történelmünk elmúlt kicsivel több, mint egy évszázada alatt is – rendkívül érdekesnek tartom a monarchia intézményének a mai napig tartó népszerűségét, egyáltalán a meglétét Európának ezen a felén – többek között itt, a Belga Királyságban.
Legismertebbek minden bizonnyal az „angol” monarchia hagyományai, személyiségei, de rendszeresen érkeznek hírek egy-egy fontos esemény kapcsán más királyságok-hercegségek – a spanyol, a holland, a luxemburgi, a norvég, a svéd – háza tájáról is.
Alig múlt két hete például, hogy a Dán Királyságban – meglepetésszerű, éppen ezért rendhagyó – uralkodóváltás történt: az újévi televíziós beszédében lemondását bejelentő II. Margit királynő január 14-én átadta a „trónt” fiának, X. Frigyesnek (Frederik). (A „trónt” azért teszem idézőjelbe, mert náluk nincsen koronázási szertartás, az új uralkodót az államtanács nevezi ki, amit a miniszterelnök hirdet ki „a nép” számára az uralkodói palota erkélyéről – X. Frigyes esetében utóbbi így történt: LINK )
Közismert, hogy a királyi családok Európába-szerte így vagy úgy rokonságban állnak egymással, hiszen többnyire egymás között házasodtak a történelem folyamán. Itt Belgiumban is alkotmányos monarchia van érvényben, a jelenlegi uralkodó Fülöp király szintén apja lemondását követően kezdte meg uralkodását tíz évvel ezelőtt.
A dán trónutódlás híreit olvasva kíváncsi lettem, vajon milyen rokoni szálak kötik össze a mostani dán és a belga királyi családokat. Van-e, és ha igen, ki az az egykori európai uralkodó, aki a közös felmenőjük?
Végignézve 1830-as megalakulása óta Belgium uralkodóit (nem voltak sokan, Fülöp király csupán a hetedik a sorban) és házastársaikat, skandináv vonalon találtam meg a dánokkal való legközelebbi kapcsolódást.
Fülöp belga király nagymamája, III. Lipót (Leopold) első felesége Astrid svéd hercegnő volt (aki egyébként autóbalesetben hunyt el nagyon fiatalon, ami annak idején mélyen megrendítette az ország egészét és azóta is történelmi tragédiaként tartják számon). Astrid ugyanúgy VIII. Frigyes dán király és felesége Bernadotte Lujza unokája volt, mint a most uralkodását megkezdő X. Frigyes nagyapja, IX. Frigyes dán király (Astrid anyja, Ingeborg és IX. Frigyes apja, X. Keresztély édestestvérek voltak).
A fentiek alapján kiszámolhatjuk, hogy I. Fülöp belga és X. Frigyes dán király harmad fokú unokatestvérek.
Képek:
1. X. Frigyes dán király és családja uralkodásának kezdetén 2024. január 14-én (kép forrása)
2. Fülöp belga király és családja 2023 decemberében (kép forrása)
3. Astrid egykori belga királyné (fotó 1935) (kép forrása)
4. Astrid unokatestvére a későbbi IX. Frigyes dán király apjával, Astriddal közös nagyapjával VIII. Frigyessel, valamint dédapjukkal, Dánia megelőző uralkodóival 1902-ben (kép forrása) (a dédapát IX. Keresztélyt „Európa apósa”-ként emlegették ugyanabban az időben, a 19-20. század fordulóján, amikor Victoria brit királynőt „Európa nagymamája”-ként – igazából Európának akkoriban két „apósa” volt, a másik Miklós (Nicola) montenegrói király, csak őt kevesebben ismerik) 





2023. november 26., vasárnap

15. századi imádságos könyv Jó Fülöp burgundiai herceg könyvtárából

 15. századi imádságos könyv Jó Fülöp burgundiai herceg könyvtárából:


= / = A mi Mátyás királyunk szintén nagy tiszteletnek örvendő kortársa, Jó Fülöp burgundiai herceg (uralk. 1419-1467) nem kevesebb, mint 900 kézzel készített kódexet tartalmazó legendás könyvtárral rendelkezett (hasonló könyvgyűjteménye akkoriban csupán a francia királynak és a Medicieknek volt). E kódexek közel harmada kiállta az idők próbáját és ma megtalálható a Belga Királyi Könyvtár gyűjteményében Brüsszelben – melyeket időről időre kiállítanak megtekintésre, ahogy épp ezekben a napokban is. = / = A 15. században a mai Belgium nagy része a Burgundiai hercegség területéhez tartozott.

Mai pillanatkép a brüsszeli KBR Múzeumból.

2023. november 24., péntek

Ötvenhatosok Belgiumban brüsszeli könyvklub-est

2023. november 27-én lesz egy esemény a szerkesztésemben-moderálásomban: Ötvenhatosok Belgiumban - Orémusz József és a Keszei fivérek valamint Keszei István versei, a Brüsszeli Arbre Bénit Könyvklub /a Magyar Ház Könyvtára könyvklubja/ keretében LINK A RÉSZLETEKHEZ .

Az azonos című könyv, amiről beszélgetünk, három, az 1956-os eseményekben tevőlegesen részt vevő és ezért Magyarországot elhagyni kényszerült honfitársunk életét mutatja be, akik új hazája Belgium lett. Közülük már csak Keszei Imre tud személyesen részt venni e beszélgetésen, rajta kívül jelen lesz az interjúkötet szerzője és a francia fordítója is. Könyvklub-találkozóink mindig meghittek, baráti hangulatúak. Ez a mostani, biztos vagyok benne, még ennél is több, igazi lélekemelő beszélgetés lesz - hiszen a vendégeink személyes ismerősök, a belgiumi magyar közösség aktív tagjai. ÖRÜLÜNK, HA CSATLAKOZTOK, illetve feltétlenül elolvasásra AJÁNLOM A KÖNYVET:
"Három életút, három sajátságos emigráns sors, három különböző ember. Imre az emigráció kezdetétől fogva eltökélten hitt a boldogulásban... Bátyját, Istvánt, a költőt a honvágy és a művészlét először Brüsszelből Párizsba, majd pedig sajnálatos módon a korai halálba taszította... Józsefet a csillagok szerencsés állása folytán egy nagy presztízsű belga család vette pártfogásába, akikkel egész életén át kapcsolatot ápolt...
A szerző /Nyul-Donka Balázs/ érdeme az értő és beleérző gondolatvezetésen túl, hogy a könyv olyan szóhasználattal adja vissza főhőseink elbeszélését, ahogyan azok a felvett interjúk során elhangozhattak. Így olvasás közben magunk elé képzelhetjük alakjukat – hol együtt nevetünk, hol együtt könnyezünk velük. Akik személyesen is ismerhetj(t)ük őket, felismerni véljük jellegzetes hanghordozásukat, szavajárásukat, gesztusaikat..."

Korábbi bejegyzésem / könyvajánlóm az interjúkötetről: link

2023. szeptember 29., péntek

Interjúk a Belgium és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 100 éves évfordulója alkalmából


Ha éppen nem Belgium történetének-művészetének a kutatásával foglalkozom, akkor a Brüsszeli Magyar Ház könyvtárát működtetem. Annak apropóján, hogy Belgium és Magyarország között a diplomáciai kapcsolatok létrejöttének 2022-ben volt a száz éves évfordulója, a Brüsszeli Liszt Intézet és a Belgiumi Magyar Nagykövetség velem is készített interjút ez utóbbi minőségemben (a videófelvétel 2023 januárjában készült).

Az interjúból kiderül, hogyan érkeztem Belgiumba, mit jelent számomra Magyarország és mit jelent Belgium. Mindezeken túl pedig mutatok néhány érdekes könyvet-kiadványt a belga-magyar kapcsolatokról, amelyek megtalálhatók a könyvtárban – ezeket bárki megtekintheti és használhatja ott helyben kutatás céljaira.
A HUN-BEL 100 centenáriumi sorozat keretében összesen tíz Belgiumban élő magyar, magyar származású vagy a belga-magyar kapcsolatok ápolásáért dolgozó belga személlyel készült interjú:
- Carl Van Eyndhoven a Belga Bartók Archívum elnöke
- Prof. Thomas Gergely a Brüsszeli ULB Egyetem Júdaizmus Tanulmányok Központjának igazgatója
- Hedwig Gerits magyar nyelv tanár
- Havas István atya a belgiumi magyar katolikus közösség lelkipásztora
- Horváth Pál festő, szobrász
- Charlotte Messiaen zenetanár, a Kodály-módszer nagykövete
- Oscar Pfeffermann feltaláló, az antwerpeni zsidó közösség vezető személyisége
- Rumbold-Molnár Eszter a Brüsszeli Magyar Ház könyvtárosa
- Száraz Marika textilművész
Az interjúk megtekinthetők a YouTube-on a fenti linkekre kattintva, vagy ha a keresőbe beírjuk: HUN-BEL 100.

2023. február 16., csütörtök

Brüsszel ágyúzása 1695

Kép: Musée de la Ville de Bruxelles via Wikipedia

Brüsszel történetének minden bizonnyal legtragikusabb eseménye, amikor központját 1695-ben a francia hadsereg 48 órán át ágyútűz alá vonta – az ágyúzás és az azt követő tűzvész következtében pedig elpusztult a város épületeinek több, mint egyharmada. 

Fülsiketítő becsapódások, leomló épületek, emberi jajveszékelés, egekbe felcsapó lángok – ezeket élhették át a város lakói 1695. augusztus 13-14-én az ágyúzás első éjszakáján, melynek apokaliptikus látványát ismeretlen művész e fenti festményen örökítette meg. 

Azóta tudjuk, hogy a brutális támadás a francia erők számára is feleslegesnek bizonyult – katonai szempontból racionális magyarázata nem volt, csupán a hadvezér, Villeroy marsall túlbuzgóságának volt köszönhető. 

XIV. Lajos francia király seregei akkorra már ide s tova negyven éve folytattak előrenyomulást a térségben, hogy a Napkirály hatalmát észak felé, az akkori Spanyol-Németalföldre is kiterjesszék. Három évvel azelőtt Namur városáig jutottak, innen próbálták meg őket az Augsburgi ligába tömörült európai hatalmak hadai kiszorítani. 

1695 augusztusára a Namur-i erődben már csupán maroknyi francia katona maradt körbekerítve, a város számukra gyakorlatilag elveszett. A türelmetlen XIV. Lajos ekkor adta ki a parancsot fővezérének, hogy mérjen csapást a térség egy másik városára, ezzel osztva meg a liga erőit. 

Villeroy marsall választása mire is eshetett volna másra célpontként, mint Spanyol-Németalföld fővárosára, Brüsszelre. A franciák ágyúikat a város határában, Molenbeek-ben és Anderlecht-ben állították fel (ezek akkor még önálló települések voltak), innen zúdították a brutális ágyútüzet Brüsszel központjára.

Közel negyvennyolc órán át tartott a Grand’ Place és környékének ágyúzása. Jelentős emberáldozat nem volt, mert a lakosság hamar elmenekült, de a becsapódó lövedékek – köztük tüzes ágyúgolyók –, majd a nyomukban gyorsan terjedő lángok óriási rombolást okoztak a városban. Ne feledjük, akkoriban az épületek jó része még fából készült. 

A Grand’ Place szinte teljesen megsemmisült, csupán néhány épülethomlokzat maradt meg – köztük a Városházáé, melynek különös szerencse folytán a tornya is épen maradt (a „buta” franciák azt használták viszonyítási pontként, melyre végig szükségük volt). 

Ami az ágyúzás eredményességét illeti, a források azt bizonyítják, hogy a franciák nem mentek vele semmire, mert Namur-t hamarosan így is feladni kényszerültek, ráadásul XIV. Lajosnak később mindebből diplomáciai nehézségei adódtak. 

Brüsszel harmadának ily képpeni megsemmisülése után a város - a kormányzattal és a polgársággal együttműködve - roham léptékű újjáépítésbe kezdett. Rekord gyorsasággal, öt év alatt épült ki a Grand’ Place és környékének megújult arculata, melyet ma is ismerünk.

Kiemelt kép: "Le bombardement de la Grand-Place" Musée de la Ville de Bruxelles via Wikipedia 

Felhasznált források: 
 - A Musée de la Ville de Bruxelles honlapja  
- Olivia Regout: “Le jour où Bruxelles a été réduite en cendres par Louis XIV”, Brussels Life blog, 2015.7.29.

Az Ilyen volt Brüsszel - sorozat bejegyzései:

2023. január 26., csütörtök

A Waterloo-i csatában elesett katonák csontmaradványaira bukkantak

Fotók: Wikipedia (bal), CNN (jobb)

Tudtátok, hogy a Waterloo-i csata, az 1815-ben zajlott sorsdöntő ütközet, amelynek során az egyesült európai nagyhatalmak csapatai legyőzték Napóleon hadseregét, Brüsszeltől csupán néhány kilométerre zajlott egy Waterloo nevű falu határában? (Ma emlékhely – egy dombon álló 28 tonnás oroszlánszobor tekint végig a csatamezőn.) 

És azt tudtátok, hogy az ebben a csatában elesett több, mint 10.000 katona földi maradványaiból ezidáig egyetlen csontdarab sem került a tudósok látókörébe? 

Mindez kiderül a CNN tegnap megjelent cikkéből, melyben igazi archeológiai szenzációról számolnak be: két, a Waterloo-i csatában elesett katona csontjai jutottak belga tudósok birtokába, melyek egy helyi magángyűjtő padlásáról kerültek elő. 

A történet azzal kezdődött, hogy a Belga Állami Levéltár vezető kutatója, Dr. Bernard Wilkin, nemrégiben előadást tartott Waterloo-ban, arról a folyamatról, ahogyan a csatát követően a csontoknak nyoma veszhetett: helyi farmerek a csatamezőn talált csontokat módszeresen kiáshatták, majd a cukoripar számára eladták – azokat egyfajta fűtőanyagként használták fel a cukor tisztításának gyártófolyamata során.

Dr. Wilkin előadása után egy öreg férfi odalépett hozzá azzal a megjegyzéssel, hogy „vannak a padlásomon porosz katonák csontjai”. 

Az öreg helyi lakos képeket mutatott a csontokról, majd meghívta a tudóst az otthonába. A ház az egykori csatamező közelében, Plancenoit-ban áll, ahol Napoleon erői annak idején a poroszokkal csaptak össze. 

A látogatás során az öreg elmesélte, hogy a csontok az 1980-as években kerültek hozzá, amikor ő egy kis magán múzeumot működtetett, egy barátjától, aki azokat kiállítási tárgyaknak szánta. 

Az öreg végül etikai okokból nem állította ki azokat, de azóta is őrzi őket a padlásán. Mostanra jutott arra a döntésre, hogy mivel már elég öreg és egyedül él, nem tud a csontokkal mit kezdeni, felajánlja őket az államnak kutatások céljára. 

Ezen első találkozás óta megkezdődött a csontok tudományos vizsgálata és kiderült, hogy valóban porosz katonáktól származnak (nem kettőtől, hanem négytől), ennek megállapításában pedig segített még a felfedezés eredeti helszíne, és a csontokkal együtt talált tárgyi maradványok, így bőr és csont gombok is. 

Azóta folytatódnak a vizsgálatok a DNS mintáikra vontakozóan, immár német hadtörténészek bevonásával. 

Kiderült emellett, hogy az öreg egy másik barátjánál is vannak csontmaradványok, amiket az illető fémdetektorokkal fedezett fel az oroszlános emlékdomb közelében - ezek brit katonáktól származnak. 

Mindezek a felfedezések, gondolhatjuk, igazi lökést adnak mostanság a Waterloo-i csatára vonatkozó kutatásoknak. A tudósok bizonyára felismerték, hogy nem lesz haszontalan a generációk óta a környéken élő családok ajtaján bekopogni, a helyiekkel elbeszélgetni.

Forrás: A CNN hivatkozott cikkét ezen a linken olvashatjátok.

2023. január 11., szerda

Brüsszel látképe 1664-1665


Coll. Fondation Roi Baudouin,
en dépôt aux Musées Royeaux des Beaus-Arts de Belgique, Bruxelles,
photo: Speltdoorn

Ezzel a képpel elkezdek itt a blogon egy sorozatot, amelyben képeket mutatok majd Brüsszel városképének alakulásáról az elmúlt évszázadokban. Remélem, szeretni fogjátok. 

Jean-Baptiste Bonnecroy-nak ez a dokumentum-értékű festménye Brüsszel látképét ábrázolja 1664-1665-ben, még teljes épségében a középkorban épült házaival, nem sokkal a városközpont 1695-ös franciák általi ágyúzása és az azt követő súlyos tűzvész előtt. 

Jól kivehetőek a város legfontosabb épületei: középen a Grand’ Place a Városházával, melynek tornya kimagaslik, fentebb balra a Szent Mihály és Szent Gudula Székesegyház dupla csonka tornyai, a mögött jobbra, a mai Brüsszel Park helyén még erdőség, az uralkodói vadászatok kedvelt helyszíne. A képen középen legfelül, az erdő szomszédságában a régi Királyi Palota, a Coudenberg épületegyüttese, mely a 18. század második felében szintén tűzvész áldozata lett. 

A várost erős kőfal veszi körül. Ez Brüsszelnek már a második városfala (az első ennél kisebb területet ölelt át), épült a 14. században. Ez a fal kerül azután lebontásra a 19. század közepén, hogy átadja a helyét a mai brüsszeliek által jól ismert kis, vagy belső körgyűrűnek (Ring). 

Forrás: Coll. Fondation Roi Baudouin, en dépôt aux Musées Royeaux des Beaus-Arts de Belgique, Bruxelles, photo Speltdoorn, LINK az oldalra

Az Ilyen volt Brüsszel - sorozat bejegyzései:

2022. november 25., péntek

Megfejtették Habsburg V. Károly német-római császár 1547-ben titkosírással írt levelét

Fotó: Geo pont fr

A napokban látott napvilágot a tudományos szenzációnak számító hír, hogy francia kutatóknak sikerült megfejteniük Habsburg V. Károly német-római császár 1547-ben írt levelét, melyet a franciaországi nagykövetének írt titkosírással.
A közel ötszáz éves levél az észak-franciaországi Nancy könyvtárának gyűjteményében nyugodott elfeledve, mígnem egy kódfejtő szakember érdeklődést mutatott iránta és történészekkel és más kutatókkal fél éven át dolgoztak a rejtély megoldásán.
A levél tartalma bepillantást enged a Német-Római Császárság és az I. Ferenci Franciaország 16. század közepi meglehetősen feszültségekkel teli viszonyaiba (a levél által megerősítést nyert például, hogy V. Károly ellene irányuló merénylettől tartott).
Mindezek miatt lehetett szükség a kódolt írás alkalmazására – mely a mai napig bevett szokás a diplomáciában -, ha esetleg a levél illetéktelenek kezébe jutna.
Habsburg V. Károly (szül. 1500 - megh. 1558) birodalmáról az a mondás járta, hogy olyan hatalmas volt, hogy területe fölött soha nem nyugodott le a nap. Apai felmenőitől a német-római császárságot, anyai ágról a spanyol királyi címet örökölte. Uralkodása a nagy földrajzi felfedezések idejére esett, így birodalma az amerikai földrészre is kiterjedt.
A császár erős szálakkal kötődik Belgium mai területéhez, az egykori Németalföldhöz, hiszen Gentben született, Malines (Mechelen)-ban nevelkedett, uralkodásának hivatalos székhelye pedig a brüsszeli Coudenberg Palota volt.
Húga Habsburg (Magyarországi) Mária - II. Lajos magyar király felesége majd 1526-tól özvegye -, öccse az a Habsburg Ferdinánd, aki Magyarország három részre szakadásánál a nyugati országrészt szerezte meg.
Bármennyire keresem a híradásokban, az nem derül ki, hogy a titkosírással írt levél hol keletkezett. Pedig milyen érdekes lenne tudni, hogy a császár valahonnan a Németalföldről, vagy birodalma más helyszínéről indította-e útjára a levelet.