Egyik legrégebbi magyar nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom – vagyis amiben olvasható, a Leuveni kódex – az Országos Széchenyi Könyvtár-(virtuális katalógusá)-ban

Fotók: bookinbudapest pont com és Kíváncsi Utazó

Budapesten fenn a Várban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, miután belépünk a főbejáraton és a regisztrációt követően áthaladunk az elektromos kártyaellenőrző kapun, jobbra a büfé felé vezető folyosón láthatunk egy hosszan elnyúló keskeny fiókos szekrényt - vagyis, egy hosszan elnyúló keskeny VIRTUÁLIS fiókos szekrényt.

Merthogy, bár a megszólalásig hasonlít egy hagyományos régi katalógustartó szekrényre, nem valódi tárgyról van szó: ez egy érintőképernyős virtuális „szekrény”. Az ilyenek fiókjaiban szokták tárolni és rendszerezni hagyományosan a könyvtárak a gyűjteményükben fellelhető könyvek katalógus céduláit.

Miután rácsodálkozunk, hogy a látvány milyen szép és élethű, szemügyre vehetjük a „fiókokon” olvasható feliratokat. Példákat találunk arra, milyen könyveket, kéziratokat, irat gyűjteményeket őriz az OSZK. Amelyikbe pedig kedvünk van „belelapozni”, az ujjunkkal megérinthetjük.

Végigpásztázva a feliratokat számos fantasztikusan érdekes címszót találunk, például „Kossuth Lajos könyvtára”, „Déryné naplója”, „Egyiptomi papirusztöredékek”, „Erkel Ferenc zenei hagyatéka”, „Képes krónika”, „Apponyi gyűjtemény” stb. amelyek közül bármelyiket érdemes lehet valamikor eredetiben megnézni.

Én ezúttal (november eleji otthon tartózkodásomkor) egy a belga-magyar kapcsolatok szempontjából különleges címnek örültem meg a legjobban: a „Leuveni kódex”-nek.

Itt járva eszembe sem jutott eddig, hogy az ebben található 13. századi nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom, - az eddig ismert legelső magyar nyelvű vers, amit a Brüsszel közeli Leuven-i Egyetem könyvtárában fedeztek fel pár évtizeddel ezelőtt, - itt az OSZK-ban kikérhető és megtekinthető.

A „Leuveni kódex” fülnél a képernyőt megérintve előjött, hogyan néz ki maga a pergamen oldal, elolvasható, hogyan került 1982-ben Leuven-ből az OSZK-ba (cserébe adtunk több tucat évszázados flamand vonatkozású dokumentumot), valamint egy akkori sajtóhír is a magyar sajtóból („Páratlan nap volt a tegnapi a magyar művelődéstörténetben. Olyan eseményre került sor, amely nemhogy egy ember, de több egymás után következő generáció életében is ritkán adódik..., Népszava 110. évf., 120. sz., 1982. május 25. 6.).

Legközelebb, azt hiszem, megpróbálom majd kikérni a kódexet – ha tényleg ki lehet – és eredetiben megnézni.

A költemény szövegét itt olvashatjátok