Ez a mű is a török időkben játszódik (az 1552-es egri ostromhoz képest egy évszázaddal korábban), és szintén egy maroknyi hazafi hősies várvédelmét meséli el a túlerőben lévő oszmán haderő előrenyomulása idején.
A fellegvár, amiről szó van, a mai Albánia középső területén, a fővárostól fél óra autózásnyira lévő Kruja vára. A széles síkságot felváltó hegyvonulat kezdeti magaslatán helyezkedik el, és az albánok nemzeti hőssé vált hadvezérének, Kasztrióta Gyögynek (azaz Szkanderbégnek) volt a legfőbb védőbástyája a 15. században.
A regény Kruja várának ostromát meséli el, de meglepő módon a támadó török fél perspektívájából.
A Kruja felé vonuló, majd a vár alatt letáborozó török sereg tipikus karaktereinek a gondolataiba enged betekintést az író. Az oszmán hadigépezet felépítését, a tábori élet rituáléit, a harci eseményeket és a kor katonáinak a gondolkodásmódját ismerhetjük így meg kivételes részletességgel a krónikás Cselebi, a fővezér Turszun pasa, és az ő közvetlen beosztottjai nézőpontjából.
Végig tudatában lehetünk a várvédő albánok érzéseinek, gondolatainak is. Ezeket a fejezetek legelején rövid naplójegyzetek formájában helyezi el az író és úgy tűnnek, mintha az idő előrehaladtával egy várvédő katona vetette volna őket papírra.
Felfedezhetünk a regényben számunkra meglepőnek tűnő albán sajátosságokat is.
Az albánok legendás hadvezére, Kasztrióta György például - akit a törökök isztambuli neveltetése okán tisztelnek Szkanderbégként, - nem jelenik meg a cselekményben személyesen, mert jól ismert harcmodorát követve nem bentről a várból irányít, hanem portyázó csapatai élén tör a török táborra rajtaütés-szerűen. Szelleme azért mindkét szemben álló fél tudatában - az albánok számára reménysugárként, a törökök számára nyomasztó árnyként - végig jelen van.
A feszültség tetőfokára is egy magyar szemmel szokatlan jelenet kapcsán érkezünk el: egy ló kerül bevetésre - kígyó híján - török részről a végső ostrom előestéjén... hogy miért, azt most még inkább nem árulom el, érdemes folyamatában elolvasni a regényben :-)
Jól látható leírásokat találunk az elbeszélés fonala mentén az albán hegyek megindító - a hódítók számára baljósnak tűnő - szépségéről, az albán nők vonzerejéről, és a vár fenséges - az oszmánok számára vészjóslóan komor - látványáról is.
"A fellegvár" az Egri csillagokhoz képest sokkal kevésbé idealizál, ezért nem lehetne ifjúsági regényként említeni: több helyen szerepelnek benne utalások például a válogatott kegyetlenségekre, melyeket a leigázott albán nép tagjai kellett, hogy elszenvedjenek az oszmánok uralmának közel öt évszázada alatt (mikor például egész nemzetség vetette magát a mélybe, hogy elkerüljék a közelgő hódítók által várhatóan rájuk mérendő megaláztatásokat).
Találó ajánlást fogalmaz meg a könyvről a belső borító fülszövegének néhány sora (Zrínyi Kiadó, 1982): "filmszerűen pergő, sodró és látványos cselekményű, első sorától az utolsóig feszült drámaiságot árasztó alkotás; különös, olykor a balkáni legendákra emlékeztető balladás, naív hangvétele sajátos, modern látásmóddal elegyedik, feszes, dísztelen stílusa keményen ragyog, személytelen költészete az albán hegyek szigorú szépségét sugározza."
Ha valaki tervezi Albániába utazni, mindenképpen érdemes elolvasnia ezt a könyvet. Elevenen repít bennünket vissza az általunk magyarok által is megtapasztalt nehéz történelmi korba, az oszmán birodalom terjeszkedésének időszakába, ezáltal közelebb hoz bennünket e távolinak tűnő kultúrájú kis balkáni országhoz és az emberekhez, akik itt élnek.
Albániába látogató turistáknak:
Kruja váráról
- A fővárosból, Tiranából a legkönnyebben megközelíthető turisztikai látványosság Albániában.
- Fantasztikus magának a kisvárosnak, Krujának a fekvése a hegyoldalon: Tiranából idefelé jövet jó messziről rálátni, fentről a várból pedig csodálatos a kilátás a környező síkságra.
- A vár bejáratával szemben húzódik Albánia egyik jellegzetes oszmán-kori utcai bazára, ahol helyben szőtt szőnyegektől és kézi megmunkálású ezüstkarkötőktől kezdve házilag kötött zoknikon és kétszázéves oszmán réztálakon át Enver Hodzsa arcképével díszített teáscsészéig mindenfélét lehet kapni (vigyázat, kifejezetten a turisták pénztárcájához igazított árakon!).
- A vár bejárata előtti apró tér a számunkra oly kedves Hunyadi János nevet viseli - Szkanderbég egykori híres magyar szövetségese előtt tisztelegve.
- A várfalon belül aztán érdemes felfedező sétára indulni: a várból egy bástya kivételével nem sok minden maradt meg, de a várfalon belül létezik egy a természetes állapotában fennmaradt régi városrész, ahol a mai napig azok a családok élnek, akik évszázadok óta ezekben a házakban laknak. A keskeny macskaköves gyalogösvény-utcákon igazi időutazás bóklászni: a fallal elzárt udvarokból ki-be szaladgáló gyerekekkel vagy botra támaszkodó idős emberekkel lehet találkozni. Található ezen kívül török fürdőépület (hamam), többszáz éves bizánci keresztény templomból átalakított bektashi muzulmán szentély (tekke) és egy Etnográfiai Múzeum is a vár területén. Ez utóbbit feltétlenül javaslom megnézni: fallal körülzárt, gyönyörű farácsos ablakokkal díszített emeletes udvarházról van szó, ami az oszmán uralom alatt itt székelő helyi vezető (bég) lakóházából lett kialakítva és ma is úgy van berendezve, ahogy annak idején a bég és családja a kiszolgáló személyzettel együtt lakta.
Kruja a térképen
További oszmán-kori látnivalók Albániában:
Tirana főterén az Et'hem Bey mecset és az Óratorony,
Beratban a vár és a várnegyed, az oszmán-kori városrész (Mangalem) és az Etnográfiai Múzeum,
.
valamint Gjirokastra óvárosa.
Oszmán-kori látnivalók Montenegróban:
Podgorica óvárosa és a Depedogen erőd
A könyv (fellelhető könyvtárakban és antikváriumokban): A fellegvár, írta Ismail Kadare, fordította Békés András, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1982
Rumbold-Molnár Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése