A Történelmi Otthonok és Kertek Belga Egyesületének tagjaként június 1-jén részt vettem a szervezet éves közgyűlésén, melynek helyszíne a Brüsszeltől autóval kb. egy órányira található Château de Corroy volt.
A Corroy-i Vár (a Corroy-le-Château-i Kastélynak is nevezik) egy síkságon elterülő 13. századi épület, egyike a középkori várépítészet legszebb példáinak Belgiumban.
A kb. 150 fős közgyűlés a belső udvarán felállított méretes sátorban zajlott, a hivatalos program után pedig lehetőségünk volt a várépületet is bejárni. Ehhez a segítségünkre volt e kiemelt műemlék mostani fenntartója és lakója, Trazegnies őrgróf, aki mielőtt beléptünk volna az épületbe, rövid ismertetőt tartott.
A Corroy-i Vár 1265 és 1280 között épült a Namur grófsággal határos mocsaras vidéken, hogy a Brabanti hercegségnek déli irányból védelmet nyújtson. Enyhe ötszög alaprajzú, a markáns kapubejárót két félköríves vaskos őrtorony, a sarkait négy kör alakú saroktorony határolja:
Château de Corroy madártávlati fotó. Érdekes volt megtudni, hogy az épület megjelenését a párizsi
Louvre helyén eredetileg álló királyi erőd inspirálta.
Körben várárok fut, mindez egy alacsony fallal körülvett tekintélyes árnyas parkerdő rejtekében. (A közgyűlésre az autót e falon kívül kellett leparkolni, esős idő lévén kissé sáros is lett a cipőm mire a fák között a kövezetlen ösvényen át a gyűlésre beértem.)
A várudvarra tekintő belső homlokzaton található egy vadszőlővel sűrűn befuttatott rész, az ott nyíló ajtón át léptünk be az épületbe. Meglepetésemre egy kápolna hűvös neogótikus előcsarnokában találtuk magunkat, melynek mélyén a lépcsőkön fellépve feltárul a várkápolna – az itteni Notre Dame.
A Corroy-le-Château-i Vár a középkori várépítészet kivételes példája Belgiumban. Ezzel együtt különlegessége az is, hogy keletkezése óta folyamatosan lakják. Ezért nem meglepő, hogy noha az épület legmarkánsabb elemei – a várhíd, a várkapu, a tornyok – a középkori építészet jellegzetességeit mutatják, az évszázadok során többször végeztek rajta változtatásokat.
A 18. században akkori tulajdonosa, Nassau gróf a teljes várépületet átalakíttatta. A helyiségeket tágasabbá tette, a kor igényeihez illő szalonokat alakított ki. Aki jártas a középkori várépítészetben, kereshette az öregtornyot (donjon) is a madártávlati fotón – eredetetileg ebben a várban is volt, de annak idején ezt is lebontották - ennek is köszönhető, hogy így a lakószobákba jobban besüt a nap. (A lenti 1696-os illusztráción az öregtorony is még látható.)
A kápolna-előcsarnokból azután az őrgróf szabadjára engedett bennünket az épületben, mindenki arra bóklászhatott, amerre a kíváncsisága hajtotta.
Én bal felé indultam el. Számos szalonon, fa lépcsőházon, újabb szobákon át eljutottam a vár észak-nyugati saroktonyáig, melynek íve ma már félig „benn” található – köszönhetően a rajta kívül épített kőfalnak.
A sűrűn és gazdagon berendezett szalonok a 18-19. századot idézik (bútorok, festmények, dísztárgyak, míves porcelánok, fényképek). A fa tartószerkezetek a középkori hatást erősítik, ahogy az is, hogy a helyiségek így kibővítve sem tűnnek túlságosan tágasnak. Találunk rejtett lakószobát pici ablakkal a várfalba simulva, gerendák és kőfal találkozásánál emeleti lovagtermet körben fa címer pajzs-sorral.
A vár hosszú története során mindig közvetlen örökség útján szállt egyik tulajdonosáról a másikra. E hagyománnyal felhagyva a vár jelenlegi lakója Olivier De Trazegnies márki, Trazegnies 15. őrgrófja a műemlék tulajdonjogát néhány éve a
Történelmi Otthonok és Kertek Belga Királyi Egyesületének adományozta.
Középkori várépületekről szólva gyakran inkább magaslaton emelt erődítményekre gondolunk, akár Magyarországról, akár Európa más országairól van szó. Ezért is különleges élmény egy ilyen sík vidéken épült, napjainkig lakott csodás várat megismerni.
A Château de Corroy a nyári időszakban vasárnaponként látogatható, baráti körük rendszeresen szervez programokat is, melyekhez lehet csatlakozni.
