Mindig is szerettem vonatozni. Igy jártam haza diákként majd fiatal felnôttként a szüleimhez, így közlekedem mostanában is Belgiumon belül ha vidéki múzeumot akarok megnézni, vagy ha Angliába utazunk - a Csalagúton át - rokonlátogatásra. A vonatozás mindig is az önállóságot és a várakozás élményét jelentette számomra. Egy másik, az indulóhelytôl merôben különbözô miliôbe csöppenni. Az összegzés, az újrakezdés lehetôségét. A monoton, tompa zötykölôdés és a suhanó táj látványa megnyugtat, lehet olvasni, tervezni, álmodozni, átgondolni mindent.
Egy ideje, ha tehetem, a Brüsszel-Budapest-Brüsszel útvonalat is vonattal teszem meg. Reggel elindul az ember és kétszeri - Frankfurt, Bécs - átszállással viszonylag kényelmesen késô estére Budapesten lehet. Számomra a legideálisabb, ha van idô - plusz egy szállásnyi büdzsé - valahol félúton megaludni. Így este sétálhatunk például Nürnberg óvárosában, vacsorázhatunk sültkolbászt krumplisalátával, erôs-ízes tormával, melyhez kihagyhatatlan a pohár sör is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése