Belga könnyűzenei kedvenceim: Stromae és Angèle

Fotó: AFB via RTBF

Tegnap este 38. alkalommal rendezték meg Párizsban a francia (nyelvű) Grammy-díjként is emlegetett Victoire de la Musique díjkiosztó gálát.

A gálán három belga énekes összesen öt jelentős díjat zsebelt be: Stromae-éi az év férfi előadója és az év legjobb zenei albuma díjak (Multitude), Angèle lett az év énekesnője és az év legtöbbet játszott női albuma díjazottja (Nonante-Cinq), Pierre de Maere pedig az év férfi felfedezettje lett.

Stromae-re már évekkel ezelőtt felfigyeltem, miután nyolc év balkáni kiküldetés után visszatértünk Brüsszelbe. Bár alapvetően nem vagyok hip-hop, rap vagy elektronikus zene rajongó, e fiatal, félig flamand, félig ruandai származású brüsszeli énekes-dalszerző hamar felkeltette az érdeklődésemet: dalai a jelen multikulturális városlakóinak maró problémáira reflektáltak, ugyanakkor izgalmas vizuális világot jelenítettek meg (korábbi bejegyzés Stromae-ról).

Stromae hét évvel ezelőtt, globális sikerei csúcsán hirtelen elköszönt a nyilvánosságtól és visszavonult a színpadtól, kiégésre panaszkodva (ez is annyira mai jelenség, ugyanakkor bátorság kell hozzá, hogy valaki meglépje).

Tavaly jelentkezett azután újra új lemezzel, melynek címe Multitude. Kíváncsi voltam, hogy e hosszú kihagyás után mivel rukkol elő. Örömmel jelenthetem, hogy nem okozott csalódást.

Zeneileg is izgalmas irányba változott (a világ számos kultúrájában fellelhető hangszereket illesztett például a dalaiba, ezzel fejezve ki tiszteletét e sokfélség elfogadása iránt), és témái változatlanul megrendítően erősek, őszinték és maiak (megénekli például a magány érzését, elmenve egészen a depresszió, az öngyilkos gondolatok megéléséig).

Fizikai megjelenése is mindig tartogat meglepetéseket, erre - a mindig egyedi frizuráján túl - mostani példa, hogy az album legfontosabb számát, a L’Enfer-t (A Pokol, ez szól saját öngyilkos gondolatainak gyötrelmeiről) az egyik nagy francia tévécsatornán adott élő interjúja közben mutatta be (Stromae a riporternő nagy meglepetésére egyszer csak abbahagyta a beszédet és belefogott a dalba: LINK ).

Ami a Victoire de la Musique másik kétszeresen díjazott belga előadóját, Angèle-t illeti, ő egy édes öntudatos fiatal lány egy jól ismert belga könnyűzenei dinasztiából. Tőle nemrég fordítottam le a Bruxelles, je t’aime (Brüsszel, szeretlek) című számot, melyben rajongásunk közös tárgyának vall – színesen, játékosan, ajkán cinkos mosollyal – szerelmet (link a bejegyzésre Angèle-ról).

Forrás: az RTBF cikke