2020. május 13., szerda

Rotterdami Erasmus: A balgaság dícsérete

Közzétéve: 2019. április 5-én

Rotterdami Erasmus „az európai humanista mozgalom meghatározó egyénisége, a keresztény „egység” utolsó közvetítője, az utolsó nagy latin stiliszta”[1].

Egy pap törtvénytelen gyermekeként született, ami iránt a kor erkölcsi normáiból fakadóan érzett szégyene rányomta bélyegét egész életére.

Kolostori iskolákban nevelkedett, hét évig az Ágoston rend tagja volt. Angliai látogatása sorsfordító hatást gyakorolt rá, ekkor ismerkedett meg az angol humanistákkal, köztük Morus Tamással.

Nagyszabású munkája az Újszövetség lefordítása és tudományos átdolgozása görögről latinra. Az ókori klasszikus szerzők és a kora keresztény nézetek összeegyeztetésére törekedett. Luther Márton feltűnése után nézeteiket hosszan ütköztették.

Európában számos helyen megfordult, munkásságának főbb helyszínei Párizs, Leuven, Anglia és Bázel. 1521-ben hónapokat töltött barátjánál a Brüsszel melletti Anderlecht-ben, a ház, amelyben lakott, jelenleg az Erasmus House Múzeumnak ad otthont.

Bizonyára annyi, a szemében esztelenségnek számító jelenséggel találkozott a társadalom különböző rétegeiben, akik között megfordult, hogy mindezek alapján megírta dicsőítő szónoklatát az EMBERI BUTASÁGról, amit egyik fő művének tekintenek, ez A Balgaság dícsérete. A tömegre és a köznépre nem is vesztegetett benne sok szót, mert őket „ugyebár minden vitán felül” balgáknak tartotta. Ezzel szemben külön fejezeteket szentelt a tudósok különböző fajtáinak (grammatikusok, jogászok, filozófusok, teológusok), a művészeknek (költők), a királyoknak és udvaroncaiknak, valamint az egyházi személyeknek (barátok és remeték, püspökök, kardinálisok, pápák).

1508-ban, Itáliából lóháton hazafelé menet kezdett egyfajta „szellemi játékba”, eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő lenne a Balgaság, felállna egy katedrára, és szónoklatba kezdene a saját maga dicsőítésére.  Latin nyelven papírra vetett gondolatait angol barátjának, Morus Tamásnak ajánlotta.

Balgaságként saját magát az antik istenekkel egyenrangú istennőként mutatja be, akinek apja a Gazdagság, anyja az Ifjúság, dajkái a két csinos kis nimfa: Mámorka (Bacchus magzatja) és Tudatlanka (Pán leánya). Kísérőit is megnevezi: Magamatszeretemke, Hízelgőke, Feledőke, Lustika, Kéjecske, Esztelenke, Élvike, Zabáló, Álomszuszék. „E cselédség híven szolgál, s őáltaluk vetek alá mindeneket hatalmamnak. Még az uralkodókon is uralkodom.” Papjai az „Ó, balga férfiak!”.

Szónoklatának oroszlánrészében taglalja, hogy mi mindent tett és tesz ő a mai napig az emberiségért. Az emberi nemet ő szaporítja, ő ajándékozza az élet minden kellemességét (fűszere, a szenvedély által), megszépíti a gyermekkort és az öregséget, összetartja a barátokat, összehozza a házastársakat, és egyáltalán, ő fűzi össze az egész emberi társadalmat. Ő a háborúk indítóoka, a művészetek mozgatórugója, az okosság okozója és aki a bölcsességre vezet, ő teszi mindenki számára elviselhetővé az életet.

A Balgasággal ellentétben állnak az ész és a  tudományok, amiket az emberiség vesztére találtak fel. Szerinte azok az élőlények boldogok, melyeket „értelem nem rontott meg”. Odáig is elmegy, hogy magát a keresztény vallást sem tartja összeférhetőnek a bölcsességgel és úgy gondolja, hogy az nagyon is közeli rokonságban áll a balgasággal.

Micsoda vakmerőség mindezeket kijelenteni, sőt gúnyba hajló, csipkelődő hangon a nyilvánosság elé tárni és így piszkálni fel a kedélyeket. Mindezt több, mint ötszáz éve!

Rotterdami Erasmus "A balgaság dícsérete" című szatírájáról a Brüsszeli Arbre Bénit Könyvklubban 2019. március 25-én beszélgettünk.


Link a könyvklub oldalára


Forrásként felhasználtam: A balgaságot "dicsérte" Erasmus, Cultura-MTI https://cultura.hu/kultura/a-balgasagot-dicserte-erasmus/## 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése