Igaz, hogy családunk már jóideje visszaköltözött Albániából Brüsszelbe, azért így a távolból is nyomon követem valamennyire az ottani történéseket (2011 és 2015 között éltünk Tiranában). A múlt héten például fontos szimbolikus lépés történt a magyar-albán kapcsolatokban: Tiranában felavatták az egykori albán királyné, a magyar arisztokrata származású Geraldine életnagyságú szobrát.
Albániában Geraldine királynét nagy szeretet övezi a Zogu királlyal történt 1938-beli házasságkötésük óta. Ő testesítette meg arrafelé a nyugati eleganciát, jótékonykodásai tiszteletet ébresztettek az emberekben. Mindezt nagyban erősítette ragaszkodása Albániához, mely az emigrációjuk hosszú évtizedei alatt sem szűnt meg, férje 1961-ben bekövetkezett halála után sem. A politikai rendszerváltozást követően visszaköltözött Albániába és ott is hunyt el 2002-ben 87 éves korában.
Ez a rövid videó Geraldine királyné szobrának 2022. február 1-i avató ünnepségén készült Tiranában, ahol látható, mennyi ember gyűlt össze a rossz idő ellenére. Az ünnepségen jelen volt Geraldine és Zogu király Albániában élő unokája, őf. Leka herceg, magyar részről pedig Sztáray Péter a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, akire a brüsszeliek korábbi NATO nagykövetként emlékezhetnek. (Az avató ünnepségről itt látható fotó.)
Geraldine albán királyné életéről röviden:
Nagy-apponyi Gróf Apponyi Gyula és a Párizsban nevelkedett amerikai Gladys Steuart gyermekeként született 1915-ben Budapesten. Hamar igazi kozmopolitává vált, hiszen fiatal évei alatt élt a magyar fővároson kívül Svájcban, Olaszországban és a francia riviérán is (édesapját korán elvesztette, édesanyja hamar újra férjhez ment egy francia katonatiszthez).
Geraldine a nyarak nagy részét nagymamájánál, Seherr-Thoss Margit grófnőnél töltötte a nagyapponyi Apponyi kastélyban (ma Szlovákia). A szigorú de jólelkű idős grófnő „Mutti” nagy hatással volt Geraldine és húga, Virginia neveltetésére. Az ő tanácsára íratták be őket a Bécs melletti Pressbaumban lévő jó hírű Sacré Coeur zárdaiskolába, ahol társadalmi helyzetükhöz méltó tudásra és műveltségre tettek szert.
Geraldine az 1930-as években Budapesten élt, a Károlyi-palotában lakott, bálokra járt, nagybácsik és nagynénik karolták fel. Pénzügyi nehézségei enyhítésére pedig munkát vállalt: a Magyar Nemzeti Múzemban tanulmányok összeállításával foglalkozott a legkülönbözőbb művészettörténeti témákban, és a múzeum könyvesboltjában is árusított.
Ezekben a látszólag gondtalan, ugyanakkor utólag saját bevallása szerint „bolygó hollandi”-ként töltött mindennapokban jutott el hozzá 1937-ben az albán király nősülési szándékának a híre. Zogunak a visszaemlékezések szerint Geraldine arcképe került a kezébe, amit látva további fényképeket kért róla. Végül kapcsolatba lépett a családjával és meghívta őt Tiranába a szilveszteri nagy báljukra, melyhez a tiranai udvar teljes diszkréciót biztosított.
Innentől mondhatnánk, hogy mesébe illő a történetük, hiszen Geraldine és Zogu Tiranában egymásba szerettek és 1938. április 27-én össze is házasodtak (korabeli videó az esküvőről).
A történelmi helyzet azonban nem könnyítette meg a sorsukat – álljon itt néhány beszédes mozzanat az életükből, különösebb magyarázat nélkül: Zogu esküvői tanúja Ciano olasz külügyminiszter volt; Albániát 1939. április 8-án az olasz csapatok megszállták és a királyi pár három napos fiúkkal elmenekült az országból; a következő évtizedeket emigrációban töltötték, Zogu 1961-ben meghalt Angliában, Geraldine és fiúk ezt követően Madridba, majd a Dél-Afrikai Köztársaságba költözött.
Geraldine 2002-ben, a politikai rendszerváltozást követően visszatért Albániába és ott hunyt el pár hónappal később 87 éves korában. Unokája, Őf. Leka herceg feleségével és kislányával jelenleg is Tiranában él.
A szobor Tiranában a Zogu Király Boulevard-on kapott helyet.
---
Forrás: Géraldine – Egy magyar nő Albánia trónján, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2015 Részlet a könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése