A múlt héten fantasztikus Balázs János-zongorakoncerten vehettem részt a brüsszeli Liszt Intézetben, melyen az előadó a példaképe, az 1994-ben elhunyt világhírű zongoravirtuóz, Cziffra György művészete előtt tisztelgett.
A Kossuth- és Liszt Ferenc díjas Balázs János kivételes technikájú egyben pille könnyedségű játékával elvarázsolta a közönséget – csordultig tele volt a ház.
Aki látta valaha Cziffrát játszani – akár még életében, akár felvételről, – észrevehette, hogy a mester mennyi jellegzetessége köszönt vissza Balázs János játékán.
Balázs programjában legfőképpen dallamos melódiákat komponáló 19. századi zeneszerzők művei szerepeltek, így Schumann, Liszt, Brahms, Puccini, majd encore-ként Chopin – hasonlóan Cziffra repertoárjához. Mindketten szívesen készíten(tt)ek e darabokból saját ízlésre szabott átiratokat.
Közös a virtuozitásuk. Balázs ujjai is hol gyöngyözve folydogáltak, hol pattogva szökdécseltek a billentyűzeten, – az emberi fül számára finoman kivehető módon, ugyanakkor szemmel követve bámulatos gyorsasággal.
Lenyűgöző volt az előadó napjainkban klasszikus zenészeknél kuriózum számba menő improvizációs képessége is. Rábízta magát a pillanat kiszámíthatatlanságára, nem félve a meglepetésektől, – ami olykor hangtévesztéssel is járhat, de az nemhogy nem zavarja, inkább természetes ösztönösséggel járja át a produkciót.
Mindez olyan magától értetődő, olyan megkapó közvetlenséggel zajlott a színpadon, hogy a közönség pillanatok alatt cinkostárssá vált – így kerülve közelebb a magasztos(nak tűnő) zongoraművek igézetéhez.
A koncertből természetesen nem tudok ízelítőt mutatni (felvételt nem készít(h)ettem), ehelyett szeretném megmutatni itt az oldalon azt a – játékfilmes elemekkel kiegészített – dokumentumfilmet, amely Cziffra György életéről készült 2017-ben.
A film címe „A virtuóz”, Balázs János maga is szerepel benne – úgy is mint az egyik visszaemlékező, és úgy is, mint a fiatal Cziffra megszemélyesítője. ERRE A LINKRE KATTINTVA tudjátok megnézni e szép és megrendítő filmet.
Látni fogjátok, hogy Cziffra György életét végig mennyi megpróbáltatás és mennyi tragédia övezte. Jómagam Brüsszelben élőként, ahol különböző generációjú egykori magyar menekültek élettörténeteivel vagyunk körülvéve, itt most kettőt emelnék ki közülük.
Az egyik, hogy Cziffra Franciaországban élő szüleit az I. világháború kitörése után mint ellenséges ország állampolgárai hazatoloncolták és ezt követően egy nyomorúságos barakk-övezetben laktak. A másik, hogy 1956-ban Cziffra György a feleségével és a fiával – már túl egy sikertelen szökési kísérleten majd a recski munkatáboron – elhagyta Magyarországot és Franciaországba menekültek.
Minden tragédiája ellenére mégis milyen csodálatra méltó az a munkamorál, ahogyan Cziffra egész életén át dolgozott. Amilyen szorgalommal, szeretettel és alázattal állt a hivatásához – legyen az a bárzongorista korszaka vagy amikor már világhírű klasszikus zenei sztárként ünnepelték.
A mostani koncertet megelőzően tehát a film, a helyszínen pedig az előadó játéka mutatta meg számomra e két kivételes művész szakmai nívóját és emberi qualitásait. Élmény volt mindkettőnek a részese lenni.
A koncert részletei:
Hommage à Cziffra zongorakoncert, 2023. március 2.
Brüsszeli Liszt Intézet, a Cziffra Fesztivál keretében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése