 |
| A Maison Hannon, Fotó: Wikipedia |
2023 az Art Nouveau (közép-európai változatában: a szecesszió) éve Brüsszelben. A város egyik jellegzetessége ezek a 19-20. század fordulóján emelt házak. Különösen izgalmas, ha az Art Nouveau-év apropóján nem idegenvezetett séták, vagy épületbejárások révén, hanem ahogy az élet zajlik bennük, működésük közben ismerhetjük meg őket.
Ilyenre volt példa az az esemény, amelyen ez a csodás fotó készült a Maison Hannon (Hannon Ház) nemrég felújított épületében.
A képen @Kulin Borbála és Nagy Lea láthatóak a Maison Hannon félemeleti lépcsőfordulójában 2023 szeptemberében. A költőnők a nemzetközi Transpoésie kortárs költészeti fesztiválon vettek részt, ennek egyik helyszíne volt a brüsszeli Art Nouveau e gyönyszeme.
Az épület a Hannon-házaspár, Marie és Édouard számára épült 1902-ben barátjuk, Jules Brunfaut építész tervei alapján. Belgium akkoriban nagy gazdasági fejlődés időszakát élte, sok tehetős iparos, arisztokrata, polgár működött itt, akik pártolták a művészeteket. Édouard Hannon a Solvay-gyár mérnöke, később – külföldöt is megjárt – főigazgatója volt, a Brugmann és Jonction avenue-k sarkán álló épület egykor családi házukként szolgált.
A Maison Hannon napjainkban múzeum, idegenvezetett túrák, kiállítások, előadások helyszíne. Kulin Borbála és Nagy Lea a Transpoésie fesztiválon három további európai költőnő, a lengyel Natalia Malek, a belga Sylvie Marie és a román Alina Purcuru társaságában beszélgetett itt szeptember 26-án az írás szerepéről, versről, női írói létről a mai Európában.
A kerekasztal beszélgetés angolul zajlott, az azt követő felolvasáson a költők saját anyanyelvűkön szólaltatták meg műveiket (angol, francia, flamand és német fordításaikat kézbe kapta a közönség). Kulin Borbálától és Nagy Leától a következő versek hangzottak el:
Kulin Borbála:
Olló
Elszaporodtak a fejemen a tetvek.
Az óvoda hónapok óta fertő, a kis vérszívók
fejről fejre, ruháról ruhára lopakodnak, mint apáról fiúra,
anyáról lányra a bűn, épp olyan titkolni valóan.
Hat éves koromban ért először a szégyen. Akkor anyám,
római jellem, aki szemében mindig is bűn volt a luxus
és luxus minden bűnös gondolat, fogta az ollót, és,
míg barátnőim turbánba csavart törölközővel ültek otthon,
köröttük drága szerekért, patikába, egy-egy anya szaladgált,
serkéket gyöngyözött, hajat fésült órahosszat, addig anyám
fogta az ollót, és hosszú, dús, fekete hajamat,
különösen alkalmas tanyáját mindenféle szégyenteljes élősködőknek,
néhány csattintással tüskerövidre vágra.
A pőreség is szégyen, csak elfogadhatóbb. A tar fej
vallomás, vezeklés egyben.
Könnyű fejemre emlékszem és a tisztaság árára:
padlón heverő súlyos, fekete tincseimre.
De a hajlam nem múlik végleg el. Körbejár, visszatér.
A haj újranő, a bűn új fészekbe telepszik.
És ma sincs, aki hozzáértő gonddal titkaimtól
tisztára gyöngyözzön engem. „Jó hogy nem a szaros
seggedet töröljem, menj haza anyádhoz!” – hallgatom a félig
tréfát, s talán tényleg nem maradt választásom:
hazautazom hozzá és megadóan ölébe hajtom újra a fejem.
Nagy Lea:
Piros lámpa
A félelem elemi részem.
Az elvillanó villamosok is azok.
Emberek ülnek benne,
látom az elmosódott kontúrjaikat,
ahogyan az a lány rágja a körmét,
papírokat lapozgat
majd az órájára néz, felsóhajt.
A villamos elindul.
A Transpoésie fesztivált az EUNIC Brussels, magyar részről a Liszt Intézet Brüsszel szervezi évente.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése