Rövid Albánia-történet a tiranai főtér és a Nemzeti Történeti Múzeum apropóján

Az általam ismert fővárosok közül Tirana az, amelyiknek a főtere a legtöbbet árulja el országa történetéről. Ehhez nagy mértékben járul persze hozzá, hogy Albánia Nemzeti Történeti Múzeuma éppen Tirana főterén, a Szkanderbég téren található. Tegyünk egy képzeletbeli sétát a múzeumban, így az Albániáról szóló bejegyzések is könnyebben elhelyezhetők lesznek történelmi távlatokban.

Sétáljunk fel a bejárathoz vezető széles lépcsősoron, onnan vessünk egy pillantást a főtér hosszan elnyúló ellipszisére és Szkanderbég lovas szobrára, majd lépjünk be a múzeum épületébe.

Az ókori Nyugat-Balkánon élő illír törzsek elhelyezkedését a földszinti első teremben fali térkép mutatja. Az i.e. 4. századtól egyes törzsek államszerű alakulatokat hoztak létre (pl. a dardanuszok, a taulantiuszok ill. az ardiuszok), fejlett, sok helyen görög kolóniákkal együtt élő városi kultúrájuk emlékeit a második teremben találjuk (pl. a "Vjosë folyó megszemélyesítése", vagy a "Durrës-i szépség"). 

Sorozatos római betörések eredményeként a terület az i.e. 2. század közepén a Római Birodalomnak lett a része. A tengerparti sávban és az itt áthaladó Via Egnatia mentén több város is szert tett nagyobb jelentőségre: Dyrrachium (ma Durrës), Apollonia (ma Fier mellett), Buthrotum  (mai Butrint) stb., ahonnan a harmadik terem szobrai, kőfaragványai, épület-maradványai is valók (pl. egy virágmintás faragott kőkockákból rakott boltív, ami egyszerre  masszív és finom, és egyszerűségében is olyan változatos).

A Római Birodalom kettéosztásakor 395-ben a terület az akkor fejlettebbnek számító keleti birodalomhoz került (Bizánc). A bizánci időszakból sok a vallásos emlék (pl. a harmadik terem hátsó falát díszítő 6. századi mozaiklap, ami a vlorëi Mesaplik templom padlóját borította, szegélyét és jobb oldalát keresztény szimbólumú mintázat díszíti, belül hal- és ételábrázolás, középen római katonafej sötét sisakban). Zűrzavaros évszázadok következnek, a bizánci befolyás hol erősebb hol gyengébb, helyét kisebb-nagyobb területeken átveszik időszakosan megerősödő regionális hatalmak: bolgárok (10.sz), normannok (11.sz), epirusziak, szicíliak, anjou-k (13. sz), szerbek (14. sz). A lépcsőforduló tárlatai azt próbálják meg bemutatni (pl. ékszerek, népviselet), hogy az albánok, mint az illírek közvetlen leszármazottai, mindezek ellenére fenn tudták tartani magukat. Mindeközben néhány albán arisztokrata család kiemelkedett, akik kezdetben a Bizánci Birodalom helyi letéteményeseiként, később önállóan, megerősödtek, saját hatalmuk alá vontak területeket, néhányuk a középkorban hosszabb-rövidebb ideig hercegség is lett (az első emelet nagyterme pl. az  általuk épített várak fényképeit ill. makettjeit, és  kétfejű sast árbrázoló címereiket mutatja be).

Az egyik ilyen vezető albán dinasztia sarja Kasztrióta György, azaz Szkanderbég is, aki 1444-ben, a történelem folyamán először, szövetségbe állította az albán vezetőket, az oszmán törökök ellen. Albánia legnagyobb nemzeti hősének az első emelet nagyterme életnagyságú szoborral állít emléket. Ugyanitt fali térkép mutatja a 14. század végén kezdődő oszmán előrenyomulást a térségben, melyet ugyan Szkanderbég (Hunyadi Jánossal is szövetkezve) néhány évtizedre késleltetett, halála után azonban a terület majdnem ötszáz évre oszmán fennhatóságúvá lett (a főtér keleti oldalon álló Et'hem bég mecset és az Óratorony ebben az időszakban épült).

A Et'hem bég mecset és a városközpont Óratornya ((19. század, oszmán időszak)

Az albán nemzeti törekvések a 19. századra éledtek fel újra. Ezek a mozgalmak kezdetben a nyelv és a kultúra megőrzésére, később a nemzeti önállósodás megteremtésére irányultak. A független Albánia végül 1912-ben került kikiáltásra  (kordokumentumok a második emeleten, a lépcsőtől balra). Az ország létrejöttét és függetlenségét 1913-ban a londoni, majd - az első világháborút követően - 1921-ben a párizsi nagyhatalmi konferencia jóváhagyta. 

A második emelet külön tárlatrészt szentel az 1928-ban Albánia királyává koronázott Ahmed Zogu-nak, akinek a felesége az édesapja révén magyar származású gróf Apponyi Geraldine. A király az 1930-as években mind politikai, mind gazdasági téren szoros kapcsolatot tartott fenn Olaszországgal (a főtér déli oldalán elhelyezkedő kormányzati negyed is ebben az időszakban épült olasz tőkéből).

Az 1930-as években épült kormányzati negyed (részlet)

A második világháborúban a fasiszta megszállás ellen harcoló albán erők közül végül Enver Hodzsa kommunista partizánjai kerültek ki győztesen (második emelet legbelső terme). A volt partizánvezér aztán a háború után negyven évig tartó kegyetlen kommunista diktatúrát hozott létre (a második emelet külön szárnya ennek áldozatai számára állít emléket pl. szomorú statisztikákkal, és megtekinthető egy egykori börtöncella). A főtér északi és keleti oldaláról is a kommunista időszak építészeti stílusa köszön vissza: itt áll az Opera széles oszlopos épülete, ill. maga a múzeum, homlokzatán egy monumentális mozaikkal (a bejegyzés felső képe). 1990-es ledöntéséig itt a múzeum előtt állt Enver Hodzsa életnagyságú szobra.

A Nemzeti Opera és Balett Színház (megnyílt 1953-ban)

Albániában az 1990-es évek elején megtörtént a demokratikus fordulat, azóta az ország, az 1997-es piramis játékok miatti anarchiát leszámítva, a fokozatos fejlődés útján halad.

Tirana főtere, a Szkanderbég tér a térképen  A Nemzeti Történeti Múzeum honlapja

Forrás: A Nemzeti Történeti Múzeum információs anyagai, Albania & Kosovo Blue Guide

*** További múzeumok Tiranában és környékén: Archeológiai Múzeum, Nemzeti Galéria, Szkanderbég Múzeum - Kruja