Közzététel dátuma: 2017. január 19.
Az 1956-os forradalom leverése után közel hatezer magyar menekült érkezett Belgiumba. Háromnak az életéről 2016-ban interjúkötet jelent meg, melyet az 1956. október 23-ai események 60. évfordulójára rendezett brüsszeli megemlékezések kapcsán mutattak be.
Nyul-Donka Balázs "Ötvenhatosok Belgiumban" című interjúkötetének bemutatóján, 2016. október 22-én a brüsszeli Magyar Házban a szerző a könyv két még köztünk élő interjú-alanyával, Orémusz Józseffel, "Jóskával", és Keszei Imrével beszélgetett. A harmadik főhős, az 1984-ben Párizsban elhunyt emigráns költő Keszei István több versét is megidézve.
A két idős úr felidézte az 1956-os, 1957-es évek őket személyesen érintő budapesti, ill. szülővárosukhoz, Székesfehérvárhoz és Zirchez kötődő eseményeit. A két Keszei fivért az Új Fehérvár újság 1956. október 28-ai száma "Székesfehérvár fiatalságának és munkásságának lánglelkű vezetői, lelkesítői"-ként említi, Orémusz "Jóska" pedig részt vett a tankok elleni harcban, valamint jelen volt a pesti Sztálin szobor ledöntésénél, melyből - a hallgatóság legnagyobb meglepetésére - körbe is adott egy, az egyik barátja által megszerzett és azóta féltve őrzött tenyérnyi szobordarabot.
Imre végül a francia nyelv ismerete, Jóska pedig az 1958-as világkiállításon adódó munkalehetőség reményében választotta végső úticélként a Belga Királyságot. Új hazájukban családot, barátokat, hivatást találtak és reményekkel telve kezdhettek egy tartalmas, új életet.
A két idős úr felidézte az 1956-os, 1957-es évek őket személyesen érintő budapesti, ill. szülővárosukhoz, Székesfehérvárhoz és Zirchez kötődő eseményeit. A két Keszei fivért az Új Fehérvár újság 1956. október 28-ai száma "Székesfehérvár fiatalságának és munkásságának lánglelkű vezetői, lelkesítői"-ként említi, Orémusz "Jóska" pedig részt vett a tankok elleni harcban, valamint jelen volt a pesti Sztálin szobor ledöntésénél, melyből - a hallgatóság legnagyobb meglepetésére - körbe is adott egy, az egyik barátja által megszerzett és azóta féltve őrzött tenyérnyi szobordarabot.
Imre végül a francia nyelv ismerete, Jóska pedig az 1958-as világkiállításon adódó munkalehetőség reményében választotta végső úticélként a Belga Királyságot. Új hazájukban családot, barátokat, hivatást találtak és reményekkel telve kezdhettek egy tartalmas, új életet.
Keszei István: Vaságy
Vaságyon élek. Ez a hely jutott
Annak, kit öléből kidobott a föld;
Pedig sokáig kötényedben hordtál
Anyámnál anyább drága Magyarország,
Mégis kidobott méhéből a föld.
Vaságyon élek. Ez a hely jutott.
Alattam éjjel surran az egér.
Nem állítok csapdát a kis rokonnak,
Hisz bújnia kell, mint a hontalannak.
Egér és ember, - hidd el: egyet ér.
Vaságyon élek. Ez a hely jutott:
Csípős pokróc és nyirkos szalmazsák;
És nem jutott Szeged, Fehérvár, Tolna.
A sok kínzó emléktől fuldokolva
Hazámmá vált a csikorgó vaságy.
Vaságyon élek. Ez a hely jutott
Annak, kit öléből kidobott a föld;
Pedig sokáig kötényedben hordtál
Anyámnál anyább drága Magyarország,
Mégis kidobott méhéből a föld.
Vaságyon élek. Ez a hely jutott.
Alattam éjjel surran az egér.
Nem állítok csapdát a kis rokonnak,
Hisz bújnia kell, mint a hontalannak.
Egér és ember, - hidd el: egyet ér.
Vaságyon élek. Ez a hely jutott:
Csípős pokróc és nyirkos szalmazsák;
És nem jutott Szeged, Fehérvár, Tolna.
A sok kínzó emléktől fuldokolva
Hazámmá vált a csikorgó vaságy.
Fontosak az ilyen személyes visszaemlékezések és fontos, hogy mi, utánuk következő nemzedék ilyenformán megismerhessük őket. A fenti vers - részlet a könyvből - az emigráns költő, Keszei István első Nyugaton megjelent költeménye, mely 1957-ben a Nemzetőr újság Füveskert című antológiájában és a párizsi Ahogy Lehet című irodalmi és kulturális folyóiratban jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése