Két héttel ezelőtt derült ki, hogy szeptembertől új állomáshelyünk lesz: Albánia. Meg szokták tőlem kérdezni, hogyan tudtam hozzászokni, hogy kb. négy évente lakóhelyet, és egyben országot is váltunk. Az egész pozitív hozzáállás kérdése: bárhová is megyünk, azt úgy fogom fel, mint egy nagy családi nyaralást, ahová magammal viszem a könyveimet, a futást meg a zenélést, a helyszínen pedig van annyi felfedezni való!
Albániáról egyre többet tudok. Mindenekelőtt, hogy a demokrácia útjára lépett volt kommunista ország, ahol a sanyarú diktatúra emlékét betonbunkerek és a még ma is előforduló áramkimaradások őrzik. Az albánokat (régi magyar elnevezéssel szkipetárokat) az illírek leszármazottainak tartják, nyelvük az indoeurópai nyelvcsalád egy különleges oldalága (szép példa: "férj ill. feleség" albánul "bashkëshorti ill. bashkëshortja" ami körülbelül annyit tesz, hogy "közös-sorsú"). Egykor a Római, majd a Bizánci, majd a Török Birodalomnak is része volt, egyetlen királya, Zogu, 1938-ban magyar arisztokrata lányt vett feleségül. Hegyvidéke és tengerpartja gyönyörű, a montenegrói tájnak ha lehet, még vadregényesebb folytatása. Turisztikai vonzerejének hullámzásáról sokat elárul, hogy nagybátyám majdnem húsz évvel ezelőtt romantikus nászút, ismerősöm öt éve hátizsákos túlélőtúra keretében járt ott. Végül ez az egyik ország, ahol az "igen"-t nem bólintással, hanem a fej rázogatásával jelzik.
Már alig várom, hogy meglátogathassam a történelmi helyszíneit, kiránduljak a hegyei közt és tanulhassam a nyelvét. Addig is amíg elindulunk, ígérem, gyakorolni fogom a helyes fejbiccentést :-)!
Nagyon felkeltetted az érdeklődésemet Albánia hegyei, vizei, történelme magyar vonatkozásai iránt. Milyen érdekes egybeesés, hogy éppen az e heti Nők Lapja foglalkozik Apponyi Geraldine, a magyar albán királyné fényes esküvőjével...
VálaszTörlésRemélem, valamikor lesz alkalmam személyesen is megtekinteni ezt a vad-romantikus különös országot.