Közzététel dátuma: 2017. február 16.
A brüsszeli Cinquantenaire Múzeum egyik alagsori terme a mai Belgium középső területét északról déli irányban átszelő Meuse folyó völgyének középkori művészetét mutatja be. Ennek legfőbb műfajai a fémművesség, az elefántcsont-faragványok, a szobrászat és a textilművészet voltak.
A Meuse folyó völgye erős politikai-vallásos entitást képviselt a középkorban, mely a Német-Római Birodalom hűbéres államaként a Liège-i Püspökség/Püspökhercegség nevet viselte.
A folyó nagy fontosságú gazdasági tengelynek számított, a szomszédos régiókkal fenntartott árucseréje biztosította a folyóparti városok - így Liège, Huy, Namur, Dinant vagy Bouillon - fejlődését, ahol virágzott a kézművesség és a kereskedelem.
A folyóvölgy ugyanakkor az európai kultúra egyik központjának is számított: kolostorai igazi tudásközpontok voltak, melyeket tudós abbék irányítottak, a papok pedig Európa négy szegletéből áramlottak a régióba, hogy a "mosan"-i mesterektől tanulhassanak.
Liège-t, a Püspökség központját a 11. században "észak Athénjának" is nevezték. Mindezek a tényezők hozzájárultak a "mosan"-i művészet magas szinvonalú fejlődéséhez az 1000 és 1300 közötti időszakban.
A brüsszeli Cinquantenaire Múzeum egyik alagsori terme a mai Belgium középső területét északról déli irányban átszelő Meuse folyó völgyének középkori művészetét mutatja be. Ennek legfőbb műfajai a fémművesség, az elefántcsont-faragványok, a szobrászat és a textilművészet voltak.
 |
| A Liège-i Püspökség (sötétbarna terület) és a Kölni Érsekség (világosbarna terület) a középkorban |
A Meuse folyó völgye erős politikai-vallásos entitást képviselt a középkorban, mely a Német-Római Birodalom hűbéres államaként a Liège-i Püspökség/Püspökhercegség nevet viselte.
A folyó nagy fontosságú gazdasági tengelynek számított, a szomszédos régiókkal fenntartott árucseréje biztosította a folyóparti városok - így Liège, Huy, Namur, Dinant vagy Bouillon - fejlődését, ahol virágzott a kézművesség és a kereskedelem.
A folyóvölgy ugyanakkor az európai kultúra egyik központjának is számított: kolostorai igazi tudásközpontok voltak, melyeket tudós abbék irányítottak, a papok pedig Európa négy szegletéből áramlottak a régióba, hogy a "mosan"-i mesterektől tanulhassanak.
Liège-t, a Püspökség központját a 11. században "észak Athénjának" is nevezték. Mindezek a tényezők hozzájárultak a "mosan"-i művészet magas szinvonalú fejlődéséhez az 1000 és 1300 közötti időszakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése