 |
| Kép: Musée de la Ville de Bruxelles via Wikipedia |
Brüsszel történetének minden bizonnyal legtragikusabb eseménye, amikor központját 1695-ben a francia hadsereg 48 órán át ágyútűz alá vonta – az ágyúzás és az azt követő tűzvész következtében pedig elpusztult a város épületeinek több, mint egyharmada.
Fülsiketítő becsapódások, leomló épületek, emberi jajveszékelés, egekbe felcsapó lángok – ezeket élhették át a város lakói 1695. augusztus 13-14-én az ágyúzás első éjszakáján, melynek apokaliptikus látványát ismeretlen művész e fenti festményen örökítette meg.
Azóta tudjuk, hogy a brutális támadás a francia erők számára is feleslegesnek bizonyult – katonai szempontból racionális magyarázata nem volt, csupán a hadvezér, Villeroy marsall túlbuzgóságának volt köszönhető.
XIV. Lajos francia király seregei akkorra már ide s tova negyven éve folytattak előrenyomulást a térségben, hogy a Napkirály hatalmát észak felé, az akkori Spanyol-Németalföldre is kiterjesszék. Három évvel azelőtt Namur városáig jutottak, innen próbálták meg őket az Augsburgi ligába tömörült európai hatalmak hadai kiszorítani.
1695 augusztusára a Namur-i erődben már csupán maroknyi francia katona maradt körbekerítve, a város számukra gyakorlatilag elveszett. A türelmetlen XIV. Lajos ekkor adta ki a parancsot fővezérének, hogy mérjen csapást a térség egy másik városára, ezzel osztva meg a liga erőit.
Villeroy marsall választása mire is eshetett volna másra célpontként, mint Spanyol-Németalföld fővárosára, Brüsszelre. A franciák ágyúikat a város határában, Molenbeek-ben és Anderlecht-ben állították fel (ezek akkor még önálló települések voltak), innen zúdították a brutális ágyútüzet Brüsszel központjára.
Közel negyvennyolc órán át tartott a Grand’ Place és környékének ágyúzása. Jelentős emberáldozat nem volt, mert a lakosság hamar elmenekült, de a becsapódó lövedékek – köztük tüzes ágyúgolyók –, majd a nyomukban gyorsan terjedő lángok óriási rombolást okoztak a városban. Ne feledjük, akkoriban az épületek jó része még fából készült.
A Grand’ Place szinte teljesen megsemmisült, csupán néhány épülethomlokzat maradt meg – köztük a Városházáé, melynek különös szerencse folytán a tornya is épen maradt (a „buta” franciák azt használták viszonyítási pontként, melyre végig szükségük volt).
Ami az ágyúzás eredményességét illeti, a források azt bizonyítják, hogy a franciák nem mentek vele semmire, mert Namur-t hamarosan így is feladni kényszerültek, ráadásul XIV. Lajosnak később mindebből diplomáciai nehézségei adódtak.
Brüsszel harmadának ily képpeni megsemmisülése után a város - a kormányzattal és a polgársággal együttműködve - roham léptékű újjáépítésbe kezdett. Rekord gyorsasággal, öt év alatt épült ki a Grand’ Place és környékének megújult arculata, melyet ma is ismerünk.
Kiemelt kép: "Le bombardement de la Grand-Place" Musée de la Ville de Bruxelles via Wikipedia
Felhasznált források:
- A Musée de la Ville de Bruxelles honlapja
- Olivier Arendt: "Il y a 320 ans, un tiers de Bruxelles était rayé de la carte par les Français”, RTBF, 2015.8.13.
- Olivia Regout: “Le jour où Bruxelles a été réduite en cendres par Louis XIV”, Brussels Life blog, 2015.7.29.
Az Ilyen volt Brüsszel - sorozat bejegyzései:
Korábbi bejegyzésem a 13. századi Brüsszel makettjéről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése