2015. október 27., kedd

Brüsszel, Louise tér... avagy ki az a Stromae?


Bevallom ôszintén, Stromae-ról mindezidáig nem is hallottam. Mentségemre szolgál, hogy alapvetôen nem vagyok hip-hop, rap vagy elektronikus zene rajongó, és az elmúlt években leginkább gyereknevelésre koncentráltam viszonylag távol esô országokban, úgyhogy egyáltalán nem esett a látókörömbe (pedig 2014-ben fellépett Budapesten is a Szigeten). Itt Brüsszelben azonban sokat lehet mostanában olvasni róla a helyi sajtóban, hogy ô "napjaink legnagyobb francia nyelvû énekese", "az elsô belga, aki önálló koncertet adott a legendás new yorki Madison Square Garden-ben", meg hogy "az európai szupersztár bevette Amerikát"... és az is hamar kiderült, hogy ez a kedves halványbarna bôrû cingár srác születése óta Brüsszelben él. Az elsô dal, amit meghallgattam tôle, a Papaoutai (magyarul "Apuholvagy") címû szám videoklipje volt, és bár elsôre nem értettem minden szót a szövegbôl, a dal a képi megjelenítésével együtt olyan erôt képviselt, hogy szinte meghatódásig át lehetett érezni azt a fájdalmat, amit egy apa hiánya egy kisfiú számára jelenthet.

Ezek után kezdett el jobban érdekelni, hogy ki is ez a ránézésre nem igazán belgának tûnô tehetséges fiatalember. A Wikipédia azt írja róla, hogy eredeti neve Paul Van Haver, Belgiumban született belga-flamand édesanyától és ruandai édesapától, édesapja ruandai építész volt aki legtöbbször  távol élt a családjától és 1994-ben vesztette életét a ruandai népirtás idején, édesanyja a négy testvérével együtt nevelte ôt fel Brüsszelben ill. annak külvárosában, és hogy a kis Paul "annak ellenére, hogy itt nôtt fel, nem mindig érezte magát belgának, és ez a 'kívülálló' imidzs része lett személyes vonzerejének." Ez a néhány sor sok mindent megmagyaráz: több világ ismerete, csonka család, emberiség elleni bûncselekmény általi közvetett érintettség, önmaga definiálásához idô kellett... Innen jön tehát ez a nagyfokú érzékenység, ezért tudja ilyen élesen látni és láttatni dalaiban a 21. század eleji nyugat-európai nagyváros - és a világ - kisemberének életét és társadalmi problémáit, mindehhez pedig jönnek a  fantasztikus vizuális megoldások és a rengeteg mögöttes értelem és utalás: Alors on danse (magyarul "Hát akkor táncolunk", ez az elsô széles körû sikere 2009-bôl, egy a mindennapi robotba belefáradt elvált irodista ellazulásáról), Moules-frites (magyarul "Kagyló sültkrumplival", ez az étel belga specialitás,  a dalban, ha a szöveget szó szerint értjük, egy kis kagyló kijön a tengerbôl és úgy képzeli, hogy fürdeni megy mikor a tálba kerül, de a kis Paul szereti a kagylót és megeszi, hoppá: a kagyló mérgezett volt... a szövegnek van egy mögöttes értelme is: srácok vigyázzatok az AIDS-cel),  Quand c'est (azaz "Mikor", ez egy szörnyû vízió napjaink gyilkos kórjáról a rákról, itt rejtett utalás pl. "Quand c'est" kiejtve úgy hangzik mint "cancer" azaz "rák")...

Mivel Stromae Brüsszelben él, várható volt, hogy videoklipjeiben fel-felbukkannak majd olyan helyszínek, amelyeket én is ismerek. Legutóbbi nagy slágerében például - Tous les mêmes magyarul "Mind egyformák"), melyben egyszerre alakít férfit és nôt azt szimbolizálva, hogy alapjában véve minden ember egyforma  - többször láthatjuk a tánckart egy bár elôterében szerepelni, ez a bár a brüsszeli "Canal" szomszédságában lehet valahol. Aztán ha megnézzük a Formidable (magyarul "Csodálatos") c. számához tartozó klipet, rá lehet ismerni, hogy az egész kisfilm Brüsszel egyik legforgalmasabb terén, a Louise téren játszódik. A dal egy fiú fájdalmáról szól, akit elôzô nap hagyott el a barátnôje talán azért, mert nem lehetett gyerekük... Itt nem Brüsszel nevezetességét vagy valamiféle idealizált városképet láthatunk, hanem a hétköznapi valóságot, azt, ahogy az emberek élnek itt nap mint nap. 

Stromae-t a nagy elôdök közül sokan Jacques Brelhez és Michael Jacksonhoz hasonlítják, ami nem véletlen, hiszen érzékenysége, eredetisége és elôadói karizmája - fizikai megjelenésén túl - rájuk emlékezteti az embert. Engem személy szerint meglepett és magával ragadott Stromae mûvészete, és bár alapvetôen nem a kedvenc mûfajaim egyikében alkot, úgy gondolom, érdemes lesz rá odafigyelni a jövôben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése