A brüsszeli Bruegel-séta

Közzétéve: 2019. szeptember 14-én

 Id. Pieter Bruegelről azt tartják, hogy nagyban járult hozzá a flamandok nemzeti öntudatának kialakulásához, és hogy egy "keményen dolgozunk, ugyanakkor jól élünk" életérzést a magukénak vallanak.

A mai napig büszkék rá, hogy a csodás tájak, festői falvak, és az életnek az a fajta élvezete, ami Bruegel képein megjelenik, vidékük megkerülhetetlen jellemzői. Művészete alapjaiban volt hatással az őt követő generációk képzeletére és látásmódjára.

Id. Pieter Bruegel 1563-tól haláláig, 1569-ig Brüsszelben élt. Eredetileg Antwerpenben tanulta ki a mesterséget és ott vált korának híres metszetkiadója számára készített rajzai és nyomatai révén széles körben elismert művésszé, majd rövid itáliai utazást követően kezdett a festészetre koncentrálni. 

Napjainkig fennmaradt mintegy 40 festményének több, mint kétharmada már a brüsszeli időszakában keletkezett.

2019-ben tematikus séta került összeállításra Brüsszelben a 16. századi flamand festőóriás, a város egykori polgára halálának 450. évfordulójára.

A séta során eredeti művei is megtekinthetők, és ellátogathatunk egykori lakhelyére, a Marolles városrésztbe. A séta részletes útvonalát ebben a cikkben találjátok... írásom a Papageno.hu művészeti hírportálon

Bruegel-séta, www.flemishmasters.be

Színpompás Tirana

Tirana egyik jellegzetessége a pasztellszínűre festett színes házai. Van köztük bordó, sárga, lila, kék, narancssárga, barna, rózsaszínű, zöld és ezek mindenféle árnyalata. Szimpatikus, hogy e színkavalkád ellenére egyik épület sem lett harsány vagy hivalkodó. Inkább izgalmasnak mondanám őket. Az összhatás pedig érdekes, játékos, és meglepő módon: szemnyugtató. 

A kezdeményezés a 2000-es évek elején indult az akkori polgármester ötlete alapján, akinek az eredeti foglalkozása festőművész. A cél az volt, hogy a kommunista időszak viszonyait látványosan magán viselő várost barátságosabbá, korszerűbbé, élhetőbbé tegyék.

És vajon miért lógnak viharvert plüssmackók errefelé a házak homlokzatain? Ugyanúgy, mint nálunk egyes helyeken a fokhagymafüzér: azért, hogy elhárítsák a bajt. Aki hosszabb választ szeretne, vagy képekre kíváncsi, kedves barátom, Elizabeth Gowing itt olvasható cikkét ajánlom (angol).

Fotógalériám a színes házakról:

Végül egy panorámakép 
és egy fotó, ami Tirana apró oszmán gyaloghídját is ábrázolja

"Podgorica emlékei" séta

Podgorica Montenegró fővárosa. A várost 1946-tól több, mint negyven éven át Titograd-nak hívták, mai arculata az apró óvárost és az elmúlt évtized modern beruházásait leszámítva leginkább ezt az időszakot adja vissza. Az igazság az, hogy a városkép első ránézésre nem igazán vonzó:  sok a régi lakótelep, a beépítetlen meg építkezés alatt álló terület, és a központon áthaladó két folyó partja eldobált szeméttől tarkálló. Szépségét gazdag mediterrán növényzete adja és a mögötte elterülő hegyek. Ami még megkapó, hogy benne sétálva érezhető rajta egy bájos vidékies hangulat, ami feltehetőleg még a "régi nagy Jugoszlávia határmenti városkája" feelingből eredhet.

Podgoricát a 10. század körül alapították szláv törzsek (területén évezredek óta éltek különböző kultúrájú emberek, azelőtt képezte részét az illírek felségterületének, a Római Birodalomnak és népvándorlási hadszíntérnek). A montenegróiak középkori államalakulatához (Zeta) tartozott, amikor a törökök 1474-ben elfoglalták, ezután több mint négyszáz évre az Oszmán Birodalomnak lett része. A Berlini Kongresszus csatolta 1878-ban Crna Gorához, ekkortól a város Montenegró mindenkori sorsát osztja.

Több, mint három éve lakom itt, gyakran sétálok és autózom benne, egyes részeit úgy ismerem, mint a tenyeremet. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan mutathatnám be a várost. Végül azt találtam, hogy ha az ember odafigyel, tud találni benne néhány múltidéző látnivalót. Ezeket összegyűjtöttem és felfűztem egy kényelmes sétaútvonalra: így született meg a „Podgorica Emlékei séta", melyet ajánlok lelkesen mindenkinek kipróbálásra!

A Podgorica Emlékei séta útvonala: A 19. század végén épült egykori hercegi palota csodaszép kertjéből elindulva (1. LÁTNIVALÓ) átsétálunk a török időkből fennmaradt Óvároson (2, 3, 4. LÁTNIVALÓ) majd a török erődítmény romját megkerülve (5. LÁTNIVALÓ) átkelünk a Ribnica folyó öreg hídján (6. LÁTNIVALÓ) az ún. Újvárosba. Itt már egy huszadik századi városkép fogad: néhány utca túlélte a világháború bombázásait (14, 17. LÁTNIVALÓ) és láthatjuk a háború utáni Titó-éra újjáépítésének (9, 11, 12. LÁTNIVALÓ) és az elmúlt évtized beruházásainak (17. LÁTNIVALÓ) eredményeit. Megtekintjük a legfontosabb történelmi személyiségek szobrait (7, 8, 10, 13, 15. LÁTNIVALÓ) végül a Gorica domb lábánál meglátogatjuk a várossal kb. egyidős apró középkori templomot (18. LÁTNIVALÓ). A séta zárásaként megpihenünk a főtéren a szökőkútnál (19. LÁTNIVALÓ) vagy beülhetünk egy italra a népszerű "Titograd” bárba (ennek a belső fala a városról készült egykori fényképekkel van kitapétázva, 20. LÁTNIVALÓ).

A Podgorica Emlékei séta látnivalói a térképen (időtartam kb. 3 óra, a látnivalók bemutatásához húzza az egeret a jelzésekre)

Forrás: Podgorica (Izdavač Grad Podgorica 2003), Montenegro Bradt Guide