Közzétéve: 2017. március 7-én
Budapesten nemrég részt vettem egy csodálatos kamarakoncerten, melyen Károlyi Katalin mezzoszoprán ének- és Kónya István lantművész előadásában 16-18. századi francia barokk muzsikát hallgattunk.
A dalokat a szerelem témája köré válogatta a két előadó Guedron, De La Barre, Le Camus és Lully stb. szerzeményei közül.
Károlyi Katalin, aki a francia barokk vokális zeneirodalmát a párizsi Studio - Versailles Opérában sajátította el, a dalok között a korszak zenéjéről mesélt. A legtöbb világi mű ekkoriban, mint megtudtuk, a szerelem témájának művészi kifejezéseként született.
"A szerelem és a halál (amor - mors) színe előtt mindenki egyenlő. Nincs olyan halandó, akit Amor nyila így vagy úgy el nem talál. S hogy ez az élmény a 16-18. század embere által művészileg miként nyilvánult meg, csupán a társadalmi rangjától függött.
Aki megengedhette magának, fájdalmát a kor legelismertebb piktoraival vitette vászonra, legékesebben szóló költőivel öntötte szavakba és leghíresebb zeneszerzőivel dallamokba. A kis szobák homályában halkan dúdolt, elpendített dallam vagy a csillogó nagy termekben tartott összejövetelek alkalmával felhangzó ének mind-mind ugyanarról a szerelmi bánatról szólt."
A francia "air de cour"-ok, kantáták, majd később a "tragédie lyrique", azaz a nagy francia barokk operák, tehát majdhogynem kivétel nélkül ezt a témát dolgozták fel. A két "hangszer" pedig, amin e dallamok megszólaltak, maga az énekhang volt, valamint az akkori Európában a hangszerek királynőjeként tisztelt lant.
Kónya István a lant mesterséget a Hágai Királyi Konzervatóriumban tanulta. E két művész tehát igazán autentikusan tolmácsolhatta e francia remekműveket, melyek Magyarországon, elmondásuk szerint, koncerten még nagy valószínűséggel nem szólaltak meg.
Az egyik legismertebb dallam, Sébastien Le Camus "Amour, cruel amour" (Szerelem, kegyetlen szerelem) című áriája, a fenti felvételen meghallgatható - egy másik művészpáros előadásában.
Na, vajon ki milyen korabeli miliőt képzel el hozzá: a versailles-i udvar csillogó báltermeit, vagy inkább egy aprócska szoba homályában magányosan álmodozó fiatalt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése