#ilyenmostbrüsszel
 |
| Benoît - Maelbeek metro állomás |
Tegnap, vasárnap délután elzarándokoltam a Maelbeek/Maalbeek metró megállóba az EU-negyedbe, hogy megnézzem Benoît van Innis belga festő- és grafikusművész csempére „rajzolt” alkotásait. A napokban olvastam, hogy elhunyt – a neve alapján nem tudtam, hogy kiről van szó, de a képei, amik a híradásokban megjelentek – fehér csempén ábrázolt egyszerű „grafit ceruza” rajzok nagyméretű emberi arcokról – ismerősnek tűntek.
Kiderült, hogy ő az a művész, akinek a metró utazóközönségét megörökítő absztrakt alkotásai díszítik annak a metró megállónak a falát, ahol 2016 márciusában a brüsszeli terrortámadás történt.
„Benoît”-nak ezek az anoním utazókat ábrázoló 1997-ben született képei a 2016-os terrortámadás nyomán új értelmet nyertek: már a – mindenkori – anoním áldozatok tragédiájának a mementói is. A megrongálódott egyik alkotás helyére a művész még abban az évben új rajzot készített: egy olajfát, a béke, a megbékélés szimbólumát (lenti 4. kép) – ami húsz év elteltével is a rá jellemző, első ránézésre gyermeki krikszkrasznak is beillő, absztrakt minimalista stílusról árulkodik.
Benoît-nak még ITT , ITT , ITT és ITT láthatjátok alkotásait. Ő az első belga művész, akinek a rajzával a híres New Yorker magazin címlapja megjelent (1989-ben). Személye és munkássága a művészet univerzalitásának a példája is - arisztokrata származású volt (teljes születéskori neve Benoît Thierry Marcel Marie Ghislain van Innis) a leghíresebb alkotása mégis egy metró aluljáró csempéit díszíti.
Zárásként néhány szót arról, hogyan jött az ötlet, hogy ezúttal ne múzeumba menjek vasárnap délután, hanem helyette egy metró megállóba műalkotásokat nézegetni...
Tegnap óriási embertömeg hömpölygött Brüsszel központjában, mintha nem is egy átlagos télutói vasárnap délutánról volna szó – ráadásul, bármilyen meglepő, az emberek többsége múzeumba-múzeumból jött vagy ment.
Mindez annak lehetett köszönhető, hogy egy hete nyílt meg a Szürrealizmus 100 éves évfordulóját ünneplő két központi kiállítás (az Imagine - A nemzetközi szürrealizmus 100 éve a Szépművészetiben és a Histoire de ne pas rire - A szürrealizmus Belgiumban a BOZAR-ban), és két James Ensor-jubileumi kiállítás első illetve második hétvégéje is volt (a színes álarcos groteszk figuráiról ismert belga festőé), csak hogy a legfontosabbakat említsem. Ezek az események Belgium Európai Uniós elnökséget betöltő félévének a megkezdését fémjelezték – ami miatt extra népszerűsítő kampányban részesülhettek.
Eredetileg én is – a reklámok által felcsigázva – a KBR Múzeum Ensor-kiállítását szerettem volna megnézni, de sajnos nem vettem rá előzetesen jegyet, és mire odaértem, az összes belépőt lefoglalták, így nem jutottam be. A BOZAR Ensor-kiállításánál kígyózó sorba nem akaródzott beállnom, a szürrealizmus-kiállítások pedig annyira nem vonzottak (bár erős látványvilágukat, mind színeikben mind motívumaikban érdekesnek találom, de ez a stílus valahogy nem áll hozzám igazán közel).
Ezért kellett valami olyasmit kitaláltam, ami kárpótol a kimaradt vizuális élményért, ha már bejöttem a városba – Benoît emberi arcait már láttam "élőben", de az olajfáját még nem – gondoltam, itt az alkalom, hogy azt is felfedezzem.
Forrás: STIB Arts
 |
| Benoît - Maelbeek/Maalbeek metro |
Benoît - Maelbeek/Maalbeek metro
 |
| Benoît - Maelbeek/Maalbeek metro |
Fotók: Kíváncsi Utazó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése