Az első tüzijáték Magyarországon

Fotó: ATV.hu

Ez a ma megjelent érdekes cikk arról számol be, hogy mikor volt Magyarországon elsőként, és a történelem folyamán mely fontos eseményekhez kapcsolódóan TÜZIJÁTÉK.

Elárulhatom: említésre kerül Mátyás király, a Rákóczi-szabadságharc, sőt a születésnapos Napóleon is.

BÚÉK az oldal minden követőjének, és köszönöm az egész éves figyelmet!

Shakespeare, Kossuth, és az angol nyelv

 

Fotók: OSZK (K.U.), Kossuth portréja 1852-ből dagerrotípián (Wikipedia)

Ma az Országos Széchenyi Könyvtárban jártam. A könyvtár földszinti folyosóján, a könyvtár történetét bemutató tárlaton áll ez a kis fa házikó, amiről igazán érdekes dolog derül ki Kossuth Lajos és Anglia, pontosabban Kossuth és az angol nyelv kapcsolatáról. 

Ez a faház nem más, mint William Shakespeare stradfordi szülőházának makettje – egyben könyvszekrény, ami tartalmazza a nagy angol költő és színműíró műveinek és életrajzának Kinght-féle nyolckötetes kiadását. A könyvszekrényt Kossuth Lajos kapta ajándékba angliai tisztelőitől 1853-ban Londonban. 

Már az emigrációban, 1851. október 23. és november 20. között Kossuth több nagy sikerű bezédet tartott Anglia különböző városaiban, ahol szónoki tehetségével és nyelvtudásával lenyűgözte az angol közönséget. A könyvszekrényt „angol hölgyek és urak vásárolták” és "Kossuth Lajosnak ajándékozták", aki „oly mesteri fokon sajátította el az angol nyelvet”, áll a házikó homlokzati részén lévő háromszögű ezüstlapon. 

Az adományozók előtt nem volt titok, hogy Kossuth 1837-1840 között a börtönben tanult meg angolul úgy,  hogy Shakespeare műveit eredeti nyelven olvasta. 

A könyvszekrény 1894-ben, a nagy államférfi halála után került az OSZK gyűjteményébe Kossuth torinói könyvtárának részeként. A könyvek kötéstábláján Kossuth családi címere látható. 

 

 

Kossuth portréja 1852-ből dagerrotípián (Wikipedia)

Őszi eső

Temetés után, megemlékező istentisztelet előtt... Séta a debreceni Nagyerdőn.

Suhanó táj vonaton

Debrecen és Budapest között valahol...

A Budai Vár déli lejtőjén Török-kori sírkert

 
B: A Buzogány-torony és a Déli Rondella a Váralja utca felől, jobb szélen 

a fák takarásában a Török-kori sírkert

J: A Török-kori sírkert

Tudták, hogy a Budai Vár legdélebbi sarkán, a Buzogány-torony és a Déli Rondella alatt a domboldalon található egy apró török sírkert? 

A hely lentről a Váralja útról lépcsőn, vagy a Várkert bazár felől is megközelíthető, de a megfelelő útvonal megtalálásával lesétálhatunk a Magyar Nemzeti Galéria bejáratától is (a Vár Pest felőli oldalán jelenleg több helyen is építkezés és útépítés zajlik, ezért van, ahol a liftet igénybe kell venni). 

E kis kerítéssel körbevett turbános sírkövek látványa ezen a helyen meglepő és nem meglepő egyszerre. Meglepő, mert Magyarország fővárosának szívében, történelmi központjában vagyunk, ahol leginkább magyar ill. keresztény emlékeink kerülnek bemutatásra. Ugyanakkor nem meglepő, hiszen dicsőséges múltunk része az is, hogy közel 150 kínkeserves év után, jelentős európai katonai összefogással, 1686-ban végül sikerült kiűzni az oszmán megszállókat Budáról, aminek miért is ne lehetne mementója itt, az utolsó vérig menő harcok helyszínén. Tisztelettel adózni az elhunyt ellenség emlékének univerzális emberi érték. 

Forrás: Fortepan, PestBuda

Ami a sírkövek eredetét illeti, mind a török korból valók, de különböző helyekről kerültek ide. A Buda 1686-os visszafoglalásáról készült egyik korabeli metszeten látható a félig lerombolt Déli Ronella mellett egy „kidőlt-bedőlt” török temető, a II. világháború után ezt figyelembe vették a rekonstrukciót végző történészek. A feltárások során a környező területekről előkerült sírköveket az 1960-as évek közepétől gyűjtötték ide össze, ezért a sírkert inkább emlékhely, nem temető. 

Nem olyan régen egyébként még kb. húsz turbános sírkő volt szétszórva e füves lejtőn (az idősebb budapestiek a forrás szerint még emlékezhetnek), számuk mára maximum tízre apadt. A körülöttük lévő fák is gondosan megválasztott keleti növények pl. atlaszcédrus.

A várhegynek ez a lejtő a legkevésbé ismert, eléggé félreeső része. Aki járt már a BTM Vármúzeumában, talán jobban ismerheti. A látvány miatt is érdemes elzarándokolni ide, lentebb a tabáni Alexandriai Szent Katalin-templom, távolabb a Dunán az Erzsébet- majd a Szabadság-híd, jobbra az Aranyszarvas vendéglő és mögötte a Gellért-hegy lankái láthatóak. 

A sírkert közvetlen szomszédságában padok és egy játszótér is áll, úgyhogy megpihenni, vagy gyerekekkel sétálni-játszóterezni is érdemes eljönni.

Forrás: PestBuda 

További török-kori emlékek a Budai Vár környékén: Az utolsó budai pasa emlékműve,  Rudas Gyógyfürdő, Gül Baba türbéje

Gyöngyvessző, avagy örök természet

Ma, Budapesten... bár a kép (közel) ötven évvel ezelőtt, (közel) kétszázötven kilométernyire keletre, gyerekkorom helyszínén is készülhetett volna:

#maipillanatkép

A magyar költészet napjára

Egy ideje gondolkodom rajta, hogy április 11-én majd milyen verset osszak itt meg. Juhász Ferenc József Attila sírjára című 1963-ban megjelent versére esett a választásom, mely amikor a közelmúltban elolvastam, nagyon megrendített. 

Nézzétek, milyen mérhetetlen indulatot hasít fel e késői utód lelkéből, mikor a temetőben példaképe sírját meglátva rádöbben, hogy nem a költői nagyságához méltó helyre temették el – A HOSSZÚ VERS RÉSZLETÉT L. LENTEBB. Mindez pedig előhozza belőle a merengést a költői lét – korszaktól független – megpróbáltatásai felett. 

Nemzetközi közegben élve elgondolkodtam azon is, milyen óriási vállalkozás egy ilyen szöveget – verset, irodalmi művet – más nyelvre átültetni. Hogy a magyar nyelvet beszélőkön kívül mások is érthessék, élvezhessék, értékeljék... ezáltal minket, magyarokat, a magyar gondolkodást jobban megismerve. 

Olvasom, hogy Danilo Kiš (1935-1989) készített a József Attila sirja-ról szerb fordítást a megjelenése után nem sokkal. Ahol - milyen fontos eleme/kívánalma/szemléletmódja ez egy műfordításnak - nem a szó szerinti egyezésre, inkább a vers értelmének a megjelentetésére helyezte a hangsúlyt: „azon rétegekre, amelyekkel a vers kapcsolható a szerb – és a horvát – költészet világához, és ezáltal rezonanciát találhat a magyartól eltérően felépülő költészet hagyomány- és értékrendjében.” (Bányai János elemzése, 1993) 

De jó lenne ezt a Kiš-féle fordítást is valahol(gy) elolvasni.

----

József Attila sírjára (részlet) 

írta Juhász Ferenc 

Képzelet-rózsa, gondolat-nárcisz, képzelet-őszirózsa, semmi-liliomkupac, 

erjedő, dühödt, vak, burjánzó-állkapcsú, szagos-fogsorú virág-kazal, 

liliom, nárcisz, rózsa-szerkezetű, illatos-agyú csönd apró sírodon, kicsi 

gyermek-sírodon Mesterem, Testvérem, Ősöm, Apám, jézus-nemzőszervű 

halottam, a mindenség törékeny csődöre, angyalszárnyú kék kristály, 

a lét idegrendszerének nyüszítő hálózata, halottak élén őgyelgő árva fiúcska, 

tejút-homlokú sírás, világfekete testvér-szorongás, a hályogos-szemű isten 

szemgolyójába halottból új szemlencsét ültető finom kés, a világ kimetszett 

szemgolyója, mely mindig újra kinő, mint a tarajos-gőte szemgolyója, 

ha kimetszik: újra kinő a koponya-gödörben a kocsonya-gomba, az akarat 

gyümölcse, sárkány-pupillájú élő üvegvirág; apró gyermek-sírodon csalán, 

Krisztus-szakáll, tövis-bokor zöld eposzai, nyári-arany csontszobrai, 

gyűrt villamosjegy, rozsdás konzervdoboz, homályában poshadt esővíz, 

a holtak fölszálló könnye, tavalyi viszeres-lábszárú gyertyacsonk, fekete-

kukacú szentlélek-gerinccel a tavalyi gyertya rózsaszín hányadéka, amit 

mi égettünk Erzsikével merengve sorsomon s a tiéden merengve, 

 Mert te itt fekszel az út másik felén... 

[...] 

Mert hol keresselek, mert szomjazom nagyon, mert magam vagyok 

és nincs italom, most kellenél, mint testvérnek a testvér, 

mert kellene, hogy bántsál és szeressél, te harmincmilliárd 

 sejtből fölépült Szorongás, a Boldogság Húsvéti Sejttemploma, 

mert kellene, hogy megüsselek, s nem-hervadó sebet üss utód-szívemen, 

hogy ordíts velem, mint apjával a gyermek, mert az apák nem 

futnak el a fiak elől és gyűlölöm azokat, akik elmenekülnek, 

és hol keresselek mert szomjazom nagyon, és úgy eltikkadtam 

a szomjúságtól... 

Link a teljes vershez itt 

Bányai János elemzése Danilo Kiš versfordításáról "Lazán, hűtlenül, pontosan", 1993 

Báró Jósika Miklós irodalmi példaképe a skót író-költő Walter Scott

Báró Jósika Miklós és felesége emléktáblája Brüsszelben, Skót partszakasz,
Walter Scott szobra Edinburgh-ban

Hamarosan elérkezik március 15-e, melynek alkalmából a belgiumi magyar közösség is hagyományosan számos megemlékezést tart, ezek egyike báró Jósika Miklós és felesége brüsszeli emléktáblájának a megkoszorúzása. A Kossuth Lajos belső köréhez tartozó Jósika az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe emigrált és itt élt feleségével éveken át. Az emléktábla egykori lakóházuk falát díszíti. Báró Jósika Miklós irodalmi munkásságáról is ismert, őt tekintik a magyar romantikus történelmi regény megteremtőjének. Az Abafi, a Zólyomi és más művei a gyermekkorát megidéző Erdély régi várait, történeteit elevenítik meg. A közelgő nemzeti ünnep apropóján beleolvastam egy életrajzába*, melyből kiderült, hogy Jósika legfőbb ihletője korai kortársa, a skót romantikus költő és regényító Walter Scott volt. Skócia számomra is fontos helyszín, egyetemistaként tanultam ott egy szemesztert. Örömmel idézem most meg Jósika e meghatározó példaképét... előkerestem Walter Scott egyik versét Tandori Dezső fordításában - Caledóniát énekli meg benne (Skócia a Forth folyótól északra eső részének egykori római neve).

Az utolsó vándorénekes dala - Hatodik ének (részlet) 

Caledonia magasztalása

 

Ó, él-e szív, mely oly halott,

hogy még ilyet nem mondhatott:

Ez a földem! az én hazám!

És nem volt még ekképp felindult,

ha végre hazafele indult,

vándor, idegen partok után!

Jól nézzétek meg, ha volna ilyen;

dalnok nem szól neki lelkesen,

lehet nagy címe, büszke neve,

éltetheti kincsek tengere:

hatalmas pénze ellenére

nyomorultul bezárja énje;

jó hírét veszti már, míg él,

s kétszer pusztul, ha visszatér

rút porba, melyből vétetett,

nincs könny, dal érte, becsület.

 

Ó, komor, vad Caledonia!

Alkalmas költő-iskola!

Hegy-víz tarkáz, és barna hangja,

borít erdőségek gubanca,

őseim földje! el nem oldoz

tőled gyarló kéz; mint a sorshoz,

gyermekségem köt még e parthoz!

Bármely helyszíned nézhetem,

dereng a múlt, fája jelen,

melyben magam kifosztva látom –

de erdőd s patakod, barátom;

mindet szeretem, s egyre jobban,

mert nem hagynak el sok bajomban.

Yarrow patakját hadd kövessem,

bár gyönge léptem vezetetlen;

az Ettrick-szorosnál a szél

hűse hervadt arcomhoz ér;

Teviot-kőnél hajtsam le fejem,

ott már az emlék se legyen velem,

én, végső bárd, jajom bevégezem.

Walter Scott

fordította: Tandori Dezső

A vers eredetije:

The Lay of the Last Minstrel - Canto Sixth (detail) (Angol)

... This is my own, my native land!

 

Breathes there the man, with soul so dead,

Who never to himself hath said,

This is my own, my native land!

Whose heart hath ne'er within him burn'd,

As home his footsteps he hath turn'd,

From wandering on a foreign strand!

If such there breathe, go, mark him well;

For him no Minstrel raptures swell;

High though his titles, proud his name,

Boundless his wealth as wish can claim;

Despite those titles, power, and pelf,

The wretch, concentred all in self,

Living, shall forfeit fair renown,

And, doubly dying, shall go down

To the vile dust, from whence he sprung,

Unwept, unhonor'd, and unsung.

 

O Caledonia! stern and wild,

Meet nurse for a poetic child!

Land of brown heath and shaggy wood,

Land of the mountain and the flood,

Land of my sires! what mortal hand

Can e'er untie the filial band,

That knits me to thy rugged strand!

Still as I view each well-known scene,

Think what is now, and what hath been,

Seems as, to me, of all bereft,

Sole friends thy woods and streams were left;

And thus I love them better still,

Even in extremity of ill.

By Yarrow's stream still let me stray,

Though none should guide my feeble way;

Still feel the breeze down Ettrick break,

Although it chill my wither'd cheek:

Still lay my head by Teviot Stone,

Though there, forgotten and alone,

The Bard may draw his parting groan.

        Walter Scott

*Az emített Jósika-életrajz: Kozocsa Sándor: Jósika Miklós, in: Báró Jósika Miklós Az első lépés veszélyei c. kötetének bevezetője, Magyar Századok sorozat, Ardói Könyvkiadó, Budapest, Antikvár könyv, pp. 5-19.

Fenti fotók: Wikipedia, Skót partszakasz: Traverse by Taylor 

A vers forrása: Magyarul Bábelben 

A budapesti Szépművészeti Múzeum Mezopotámia kiállítása & BÚÉK

Felső fotó: Budapesti Szépművészeti Múzeum,
további képek: Kíváncsi Utazó

Saját történelem tanulásunk kezdeteihez repít vissza ez a csodás kiállítás, melyre ma végre el tudtam látogatni. Emlékeztek... a Tigris és Eufrátesz folyók mentén, a termékeny félhold térségében járunk... itt bukkantak fel az emberiség első civilizációi. 

Uruk városa, melynek lakossága már i.e. 3000 körül 40 ezer főt számlált (plusz a közelében élő további 80-90 ezer) és így a világ első nagyvárosának számított. Templomai, az első monumentális épületek, valamint agyagtáblákra ékírással írt feljegyzései az emberiség közös öröksége. 

A kiállítás az i.e. 1000-500 közötti időszakra, a Mezopotámia területét akkor már uraló Újasszír majd Újbabiloni birodalmak korára fókuszál. Pontos címe „Istenek és démonok királysága” – a fő hangsúlyt az kapja, hogy akkoriban az emberek életét minden társadalmi szinten milyen áthatóan határozták meg e természetfeletti lények. 

Nagyon tetszett, hogy az első teremben látható részletes idővonal nem csupán a mezopotámiai évszázadokat ábrázolja, hanem az egyes dátumokat a többi ókori civilizáció mérföldköveihez viszonyítja (egyiptomi, görög, római, zsidó, macedón, perzsa). 

Óriási élmény élőben látni a Babilóni Felvonulási Útról származó Lépő Oroszlánt (i.e. 7-6. század, mázas tégla dombormű, Bécsi Kunsthistorisches Museum) vagy az egyik híres Sárkánykígyót a babilóni Istár-kapuról (i.e. 7-6. sz, mázas tégla dombormű, Ny Carlsberg Glyptotek Koppenhága). 

Emlékszem, mennyire csodálkoztam, amikor néhány éve először láttam egy fotót a Gilgames eposz ékírásos agyagtáblájáról a Historic Photographs Facebook oldalon (Uruk város királyáról szóló hősköltemény) - milyen picike és milyen sűrű rajta az a mai szemmel krikszkraksznak tűnő írás. Itt a kiállításon több vitrinben is láthatóak hasonló agyagtáblák – legtöbb közülük adminisztrációs vagy jogi célokat szolgált pl. építési munkálatok rögzítése, terület tulajdoni felosztása, uralkodó beiktatási szertartásának szövege – de itt a képen a babiloni teremtéseposz töredéke látható. 

E néhány személyes kedvencemen túl további számos fantasztikusan érdekes tárgyi, képi és írásos emléket sorakoztat fel ez a méltán elismert nagyszabású kiállítás: a Babilóni Istár-kapu és Felvonulási Út makettje, mitológiai történetekben megjelenő istenek (Enlil főisten, Adad viharisten), démonok (Pazuzu a széldémon, Lamastu aki a legfélelmetesebb mert a legkiszolgáltatottabbakat veszélyeztette) és hősök (Ninurta az istenek harcosa) ábrázolásai, különféle kövekből készült pecséthengerek, otthonokat és városokat megóvó figurák, Marduk isten hatalmas főtemplomának a „Bábel tornya”-nak legendája és utóélete a művészetekben, példák Mezopotámia megjelenésére korunk és a közelmúlt popkultúrájában (filmek, rajzfilmek). 

Szóval, feltétlenül ajánlom, hogy ha tehetitek menjetek el megnézni a kiállítást, FEBRUÁR 2-ig tart nyitva. Link a Szépművészeti Múzeum honlapjára.

Érdemes a látogatáshoz előre ONLINE regisztrálni, máskülönben a bejáratnál nagy sorral találhatja magát szemben az ember (velem ez történt). 

Fotók: a Hősök teréről készült homlokzati fotót a Szépművészeti Múzeum honlapjáról töltöttem le, a többi saját felvétel. 

Ezzel a bejegyzéssel kívánok utazási és művészeti élményekben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET oldalam minden kedvelőjének!

Lépő Oroszlán a Babilóni Felvonulási Útról, II. Nabú-kudurri-uszur, a bibliai Nabukodonozor  (Kr. e. 605-562) uralkodási ideje, mázas tégla, Kunsthistorisches Museum, Bécs

Idővonal részlete

A babilóni teremtéseposz I. táblájának töredékai Assurból,
Kr. e. 9-7. század, Vorderasiatisches Museum, Berlin

A Tigris és Eufrátesz folyók vidéke, a "termékeny félhold"

Gipszkő relief Ninurta vagy Assur oroszlánsárkány hátán álló ábrázolásával,
Kr. e. 7. század, Assur

Habsburg (Magyarországi) Mária mennyasszonyi ruhája újra látható a Magyar Nemzeti Múzeumban

Emlékeztek a brüsszeli születésű Habsburg Mária mennyasszonyi ruhájára, melyet a hagyomány szerint 1522-ban viselt II. Lajos magyar királlyal történt esküvőjén? A páratlan ruhadarab a Magyar Menyasszony című időszaki kiállítás ideje alatt (2024.8.25-ig) most újból látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ebben a videóban művészettörténészük röviden bemutatja a ruhát.

Háttér:

Mária sajnálatos módon férje 1526-ban, a Mohácsi csatában bekövetkezett halála okán hamar megözvegyült. Visszatért egykori hazájába, ahol testvére, V. Károly német-római császár megbízásából haláláig (1558) Németalföld kormányzó asszonya maradt.

Belgiumban történelmük egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő személyiségeként tartják számon és ott úgy ismert, hogy Magyarországi Mária (Marie de Hongrie / Maria van Hongarije).

Pirostojások kék háttérrel - Rácz Erzsi kortárs alkotó húsvéti linónyomata és további munkái

Húsvét ünnepén ajánlom figyelmetekbe Rácz Erzsi Bécsben élő alkotó piros tojásokat kék háttérrel ábrázoló linónyomatát, valamint további munkáit melyekért KLIKK A WEBSHOPjához:

Fotó: ErzsiRacz Facebook-oldal

Reigl Judit Dominancia-központ-ja a Műcsarnokban

2024. január 28-ig Reigl Judit száz éve született franciaországi magyar festőművész hét évtizedet felölelő életmű kiállítása Budapesten.

Reigl Judit: Dominancia-központ (1958)
Fotó készült a Műcsarnok kiállításán
2024.1.3-án

#maipillanatkép #Műcsarnok

Renoir kék rózsái a Szépművészeti Múzeumban

BÚÉK!

Január 7-ig nagyszabású Renoir kiállítás Budapesten.

Renoir: Fiú macskával (1868, részlet)
Fotó készült a Szépművészeti
Múzeum kiállításán 2024.1.1-jén 

#maipillanatkép  #Szépművészeti

Krak de Chevaliers vára és a történelemkönyv lapjai

Fotók: Gianfranco Gazzetti; Nev1 - Digital Maps of the Ancien World

Ha megnézitek ezeket a képeket, az itt látható többszáz éves vár valahol Európában is állhatna. Ráadásul, a méretéből ítélve egy középkori "nagyhatalom", a francia királyság, egy német fejedelemség, vagy mondjuk valamelyik spanyol királyság mai területén lenne.

Pedig a képek a Közel-Keleten, Szíriában készültek. A várat Krak de Chevaliers-nek hívják, francia keresztes lovagok építették a 12. században.

Valamikor a kétezres évek legelején, életem első munkahelyén (egykori minisztériumi háttérintézmény, akik még emlékeznek rá: ITDH) lehetőségem nyílt eljutni Szíriába, hivatalos kiküldetés keretében.

A damaszkuszi nemzetközi kiállításon képviseltem magyar vállalkozásokat, emellett szabadidőmben felfedezhettem a környéket.

Jártam a helyi kézműves bazárban, ahol szőnyegeket, ezüst ékszereket, hajlított pengéjű díszes késeket árultak, elmentem a Damaszkuszi Nemzeti Múzeumba, és meglátogattam néhány helyi családot is.

Az egyik olyan család, ahol a feleség magyar volt, a férj pedig szír (a férj Magyarországon járt egyetemre, egymás között azóta is magyarul beszéltek), vitt el bennünket a kolléganőmmel a Krak de Chevaliers várat megnézni (autóval a fővárostól kb. másfél óra).

Emlékszem, miután bejártuk a hatalmas építményt, raktam össze magamban, körülpásztázva a tájat, hogy akkor ennek a várnak az építői azoknak a Nyugat-Európából kiinduló középkori keresztes hadjáratoknak voltak a résztvevői, amelyekről általános- és középiskolában történelem órákon annyit tanultunk.

Időnként azóta is fel-felidéződik bennem ez a pillanat - ahogy az ember ott áll, a vár fokán, fújja a haját a szél, pórusait átjárja a tág tér, a fiatalság, a szabadság… és arra gondol, milyen semmihez sem hasonlítható páratlan élmény, amikor a szemünk előtt megelevenednek a történelemkönyv lapjai.

Belgiummal kapcsolatos kutatásaim során találkoztam Godfrey de Bouillon herceg nevével, aki a mai Belgium területéről származik és az első keresztes hadjárat vezetője volt a Szentföldre a 11. században. Lovas szobra Brüsszelben a Royal téren áll.

Fotók: Gianfranco Gazzetti (Nev1) fotói a Digital Maps of the Ancient World Facebook oldalán ITT és ITT - A képeket 2023.02.06-án tették fel az oldalra, de feltételezem, hogy régebben készültek, mert más hírekből tudható, hogy a vár az elmúlt évek során sajnos háborús károkat szenvedett.

Krak de Chevaliers vára a térképen

Egyik legrégebbi magyar nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom – vagyis amiben olvasható, a Leuveni kódex – az Országos Széchenyi Könyvtár-(virtuális katalógusá)-ban

Fotók: bookinbudapest pont com és Kíváncsi Utazó

Budapesten fenn a Várban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, miután belépünk a főbejáraton és a regisztrációt követően áthaladunk az elektromos kártyaellenőrző kapun, jobbra a büfé felé vezető folyosón láthatunk egy hosszan elnyúló keskeny fiókos szekrényt - vagyis, egy hosszan elnyúló keskeny VIRTUÁLIS fiókos szekrényt.

Merthogy, bár a megszólalásig hasonlít egy hagyományos régi katalógustartó szekrényre, nem valódi tárgyról van szó: ez egy érintőképernyős virtuális „szekrény”. Az ilyenek fiókjaiban szokták tárolni és rendszerezni hagyományosan a könyvtárak a gyűjteményükben fellelhető könyvek katalógus céduláit.

Miután rácsodálkozunk, hogy a látvány milyen szép és élethű, szemügyre vehetjük a „fiókokon” olvasható feliratokat. Példákat találunk arra, milyen könyveket, kéziratokat, irat gyűjteményeket őriz az OSZK. Amelyikbe pedig kedvünk van „belelapozni”, az ujjunkkal megérinthetjük.

Végigpásztázva a feliratokat számos fantasztikusan érdekes címszót találunk, például „Kossuth Lajos könyvtára”, „Déryné naplója”, „Egyiptomi papirusztöredékek”, „Erkel Ferenc zenei hagyatéka”, „Képes krónika”, „Apponyi gyűjtemény” stb. amelyek közül bármelyiket érdemes lehet valamikor eredetiben megnézni.

Én ezúttal (november eleji otthon tartózkodásomkor) egy a belga-magyar kapcsolatok szempontjából különleges címnek örültem meg a legjobban: a „Leuveni kódex”-nek.

Itt járva eszembe sem jutott eddig, hogy az ebben található 13. századi nyelvemlékünk, az Ómagyar Mária-siralom, - az eddig ismert legelső magyar nyelvű vers, amit a Brüsszel közeli Leuven-i Egyetem könyvtárában fedeztek fel pár évtizeddel ezelőtt, - itt az OSZK-ban kikérhető és megtekinthető.

A „Leuveni kódex” fülnél a képernyőt megérintve előjött, hogyan néz ki maga a pergamen oldal, elolvasható, hogyan került 1982-ben Leuven-ből az OSZK-ba (cserébe adtunk több tucat évszázados flamand vonatkozású dokumentumot), valamint egy akkori sajtóhír is a magyar sajtóból („Páratlan nap volt a tegnapi a magyar művelődéstörténetben. Olyan eseményre került sor, amely nemhogy egy ember, de több egymás után következő generáció életében is ritkán adódik..., Népszava 110. évf., 120. sz., 1982. május 25. 6.).

Legközelebb, azt hiszem, megpróbálom majd kikérni a kódexet – ha tényleg ki lehet – és eredetiben megnézni.

A költemény szövegét itt olvashatjátok

A Pannonhalmi Főapátság enteriőrjei régi képeslapokon

A Pannonhalmi Főapátság impozáns enteriőrjei régi képeslapokon: Palota lakosztály és Ebédlő.

Milyen szerencse, hogy egyik képeslap sem lett annak idején felbélyegezve (üresen vásároltam őket egy budapesti antikváriumban), így a bélyeg helyét jelző kis négyzetben olvasható a nyomtatott ajánlás: “Belföldön 2 filléres bélyeg elég, ha a keltezésen és névaláírásokon kívül csak 5 ÜDVÖZLŐ szót írunk.”

Ezek szerint, ha több, mint öt szó került rá, akkor nagyobb értékű bélyeget kellett rá ragasztani?

Apropó Pannonhalmi Főapátság. A levéltárában őrzik a néhai belga királyi hercegnő Stefánia (1864-1945) és második férje, herceg Lónyay Elemér (1863-1946) hátrahagyott iratait.

Geraldine kávézó, Budapest

 

Tavaly óta már nem csak Tiranában, hanem Budapesten is található gróf Apponyi Geraldine-ról, a magyar származású albán királynéról elnevezett kávézó.

Helyszíne a Magyar Nemzeti Múzeum kertje, ami azért különleges, mert Geraldine fiatal lány korában, még mielőtt 1938-ban házasságot kötött volna Zogu albán királlyal, dolgozott itt a múzeumban - művészeti kiadványok összeállításában és árusításában vett részt és a látogatók idegen nyelvű tájékozódását segítette.

Még amikor Albániában éltem és megtudták rólam, hogy magyar vagyok, Geraldine volt a két történelmi személyiség közül az egyik, akit mindig mindenki megemlített, mint az albánokat a magyarokkal összekötő kapcsolódási pont (a másik a törökök ellen Szkanderbéggel szövetségre lépő Hunyadi János volt).

Geraldine királynéről a blogon korábban itt írtam: https://kivancsiutazo.blogspot.com/.../geraldine-alban...

A képek most hétvégén készültek, amikor betértem a Geraldine-ba egy kávéra.

A kávézó a múzeumkert hátsó részében található egy önálló pavilonban – ha besétáltok a körút felől a múzeumkertbe, teljesen meg kell kerülni a múzeum oszlopos főépületét. Arculata és hangulata az Auguszt Cukrászdákból lehet ismerős.

U.i. Az oldal bejegyzéseit alaposabban nyomon követő érdeklődőknek üzenem, hogy jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum magyar történelmet végigkísérő állandó kiállításán - gyűjteményükből - sem Habsburg (Magyarországi) Mária esküvői ruhája, sem a portréja, sem pedig a Mohácsi csata után számára férje haláláról meghozott hírt ábrázoló metszet nincsen kiállítva.

Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

  

Magyarországi Mária 1522-ben viselt esküvői ruhája

Fotó: Historic Photographs - Facebook

UPDATE: Örömmel jelenthetem, hogy egy kedves (ismeretlen) ismerősnek köszönhetően bizonyosságot nyert a kétely: a ruha tényleg Habsburg Máriáé volt, tényleg a II. Lajos magyar királlyal kötött esküvőjén viselte, és tényleg a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található! Sőt: mivel esküvőjüknek idén kerek évfordulója van (nem kevesebb, mint 500 éves!), ennek tiszteletére nagyszabású kiállítást készít elő a múzeum. Még egyszer köszönöm a megerősítést, a készülő történelmi esküvő-kiállításhoz és a hozzá kapcsolódó felhíváshoz link itt :-)

EREDETI BEJEGYZÉS:

Ha hihetünk a Historic Photographs Facebook oldalnak (bár korábban is osztottam meg tőlük, azért be kell vallanom, hogy nem tudom, kik működtetik és milyen források alapján - mindenesetre most különösen fontos lenne a korrekt hivatkozás a magyar vonatkozás miatt)... szóval, hogyha hihetünk az oldalnak, akkor ezen a képen II. Lajos magyar király feleségének, a brüsszeli születésű Habsburg Máriának 1552-ben a házasságkötésükkor viselt ruhája látható.

A ruha zöld damaszt anyagból készült Burgundi stílusban és kitűnő állapotban maradt fenn. Egyike azon kevés nemesi öltözeteknek, amik abból az évszázadból épen maradtak.

Mária 1526-ban a Mohácsi csata következtében megözvegyült, ezt követően visszaköltözött Budáról szülőföldjére a mai Belgium területére. Attól kezdve ezen a vidéken Magyarországi Máriaként (Marie de Hongrie) tisztelték - nem ment többé férjhez, haláláig Németalföld kormányzóasszonya maradt.

A ruha a bejegyzés szerint a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található. Megköszönném, ha valaki, aki bejáratos a Magyar Nemzeti Múzeumba, a kép valódiságát meg tudná erősíteni.

Marie de Hongrie-ról a blogon itt és itt