Báró Jósika Miklós irodalmi példaképe a skót író-költő Walter Scott

Báró Jósika Miklós és felesége emléktáblája Brüsszelben, Skót partszakasz,
Walter Scott szobra Edinburgh-ban

Hamarosan elérkezik március 15-e, melynek alkalmából a belgiumi magyar közösség is hagyományosan számos megemlékezést tart, ezek egyike báró Jósika Miklós és felesége brüsszeli emléktáblájának a megkoszorúzása. A Kossuth Lajos belső köréhez tartozó Jósika az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Brüsszelbe emigrált és itt élt feleségével éveken át. Az emléktábla egykori lakóházuk falát díszíti. Báró Jósika Miklós irodalmi munkásságáról is ismert, őt tekintik a magyar romantikus történelmi regény megteremtőjének. Az Abafi, a Zólyomi és más művei a gyermekkorát megidéző Erdély régi várait, történeteit elevenítik meg. A közelgő nemzeti ünnep apropóján beleolvastam egy életrajzába*, melyből kiderült, hogy Jósika legfőbb ihletője korai kortársa, a skót romantikus költő és regényító Walter Scott volt. Skócia számomra is fontos helyszín, egyetemistaként tanultam ott egy szemesztert. Örömmel idézem most meg Jósika e meghatározó példaképét... előkerestem Walter Scott egyik versét Tandori Dezső fordításában - Caledóniát énekli meg benne (Skócia a Forth folyótól északra eső részének egykori római neve).

Az utolsó vándorénekes dala - Hatodik ének (részlet) 

Caledonia magasztalása

 

Ó, él-e szív, mely oly halott,

hogy még ilyet nem mondhatott:

Ez a földem! az én hazám!

És nem volt még ekképp felindult,

ha végre hazafele indult,

vándor, idegen partok után!

Jól nézzétek meg, ha volna ilyen;

dalnok nem szól neki lelkesen,

lehet nagy címe, büszke neve,

éltetheti kincsek tengere:

hatalmas pénze ellenére

nyomorultul bezárja énje;

jó hírét veszti már, míg él,

s kétszer pusztul, ha visszatér

rút porba, melyből vétetett,

nincs könny, dal érte, becsület.

 

Ó, komor, vad Caledonia!

Alkalmas költő-iskola!

Hegy-víz tarkáz, és barna hangja,

borít erdőségek gubanca,

őseim földje! el nem oldoz

tőled gyarló kéz; mint a sorshoz,

gyermekségem köt még e parthoz!

Bármely helyszíned nézhetem,

dereng a múlt, fája jelen,

melyben magam kifosztva látom –

de erdőd s patakod, barátom;

mindet szeretem, s egyre jobban,

mert nem hagynak el sok bajomban.

Yarrow patakját hadd kövessem,

bár gyönge léptem vezetetlen;

az Ettrick-szorosnál a szél

hűse hervadt arcomhoz ér;

Teviot-kőnél hajtsam le fejem,

ott már az emlék se legyen velem,

én, végső bárd, jajom bevégezem.

Walter Scott

fordította: Tandori Dezső

A vers eredetije:

The Lay of the Last Minstrel - Canto Sixth (detail) (Angol)

... This is my own, my native land!

 

Breathes there the man, with soul so dead,

Who never to himself hath said,

This is my own, my native land!

Whose heart hath ne'er within him burn'd,

As home his footsteps he hath turn'd,

From wandering on a foreign strand!

If such there breathe, go, mark him well;

For him no Minstrel raptures swell;

High though his titles, proud his name,

Boundless his wealth as wish can claim;

Despite those titles, power, and pelf,

The wretch, concentred all in self,

Living, shall forfeit fair renown,

And, doubly dying, shall go down

To the vile dust, from whence he sprung,

Unwept, unhonor'd, and unsung.

 

O Caledonia! stern and wild,

Meet nurse for a poetic child!

Land of brown heath and shaggy wood,

Land of the mountain and the flood,

Land of my sires! what mortal hand

Can e'er untie the filial band,

That knits me to thy rugged strand!

Still as I view each well-known scene,

Think what is now, and what hath been,

Seems as, to me, of all bereft,

Sole friends thy woods and streams were left;

And thus I love them better still,

Even in extremity of ill.

By Yarrow's stream still let me stray,

Though none should guide my feeble way;

Still feel the breeze down Ettrick break,

Although it chill my wither'd cheek:

Still lay my head by Teviot Stone,

Though there, forgotten and alone,

The Bard may draw his parting groan.

        Walter Scott

*Az emített Jósika-életrajz: Kozocsa Sándor: Jósika Miklós, in: Báró Jósika Miklós Az első lépés veszélyei c. kötetének bevezetője, Magyar Századok sorozat, Ardói Könyvkiadó, Budapest, Antikvár könyv, pp. 5-19.

Fenti fotók: Wikipedia, Skót partszakasz: Traverse by Taylor 

A vers forrása: Magyarul Bábelben