Brüsszelben rengeteg a zöld terület – parkok, kisebb-nagyobb tavak, erdő(k)... (állítólag itt a legnagyobb az európai fővárosok közül az egy négyzetméterre jutó zöld területek aránya). Az egyik közparkban sétálva ma erre a névadóját bemutató táblára lettem figyelmes (imádok ezekről tájékozódni, így kelnek életre az olvasányokból és történelmi tanulmányokból ismert nevek). A táblán ez állt: „Victor de Laveleye Park”... Victor de Laveleye a két világháború között volt miniszter Belgiumban... de mint kiderült, nem (csak) erről volt nevezetes.
Amikor 1940-ben a II. világháború idején a németek lerohanták Belgiumot, de Laveleye – számos társával együtt – Londonba menekült, ahol a BBC a belga ellenállók számára sugárzott „Rádió Belgium” adójának a tudosítója lett.
Victor de Laveleye-t aztán a Rádió Belgium 1941. január 14-i adásában tett bejelentése nyomán háborús hőssé lett: felszólította honfitársait, hogy használják a „V” betűt a megszállókkal szembeni ellenállásuk kifejezésére – a „V” franciául (Victoire) és flamandul (Vrijheid) is a „győzelem” szó kezdőbetűje.
E bejelentést követő hetekben pedig egyre többször jelentek meg a falra festett „V” betűk Belgium és Hollandia utcáin, mígnem a szimbólum szélsebesen elterjedt Európa-szerte – leghíresebb használója minden bizonnyal Winston Churchill brit miniszterelnök volt, aki időnként szivart is tartott közben az ujjai közé szorítva (tenyere irányát nem mindig találta el helyesen, befelé fordítva a jelzés valami egészen mást jelent).
A „V” kézjelzés diadalmenete, mint tudjuk, a mai napig tart – gondoljunk a távolkeletről Európába látogató lelkes szelfiző fiatalokra.
Fenti képek: 2. kép: a Radio Belgique stábja, de Laveleye az ülő sorban balról az első (Wikipedia) 3. kép: Winston Churchill és a híres kézjel (Wikipedia)
További forrás: The Brussels Times
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése