A félelmeinkkel ellentétben az utazás egyáltalán nem volt fárasztó: az új Elbasan-i alagúton mentünk keresztül Rrogozhinë-ig, majd Fier érintésével összesen három és fél óra alatt értünk Tiranából Gjirokastrába (el lehetett volna indulni Durrës felé is, akkor végig csak autopályán vagy jó minőségű autoúton haladtunk volna, és kimarad a Rrogozhinë előtti 5 km-en Elbasan-i irányból jelentkező régről ismert hepehupa). Ráadásul Fier után nem sokkal a Drino-folyó széles völgyébe értünk és innentől kezdve a folyómeder vonalát követtük és csodálatos, helyenként Mátra-magasságot is elérő hegyek közt haladtunk.
Gjirokastra is itt a széles folyóvölgyben, és annak nyugati oldalán a hegyoldalakra felkúszva terül el. A város magját a 19. század elején Ali Pasa által megerősített hatalmas vár jelenti, ami középen egy sziklára magasodik és még mai romos állapotában is impozáns. A vár mögötti hegyoldalakra épültek szinte vertikálisan az óváros jellegzetes lakóházai (kullë), ezek többnyire a 17-19. században keletkeztek és Gjirokastrát az oszmán török építészet különleges élő emlékhelyévé avatják. E házak jellemzően három szintesek, kőből vannak, a tetejüket is kő fedi, és az a különlegességük, hogy a földszintjük és első emeletük erőd-szerű védő funkciót lát el, míg a lakóterület, ahol a faszerkezetű tornác, az ablakok és a többi díszítés is van, a házak legfelső szintjén helyezkedik el.
Azt már a podgoricai óvárosnál is megfigyeltem, hogy ezekben a török időkben épült városrészekben a házak nagyon zártan viszonyulnak a külvilághoz: a kerteket nem kerítések, hanem falak veszik körbe, és így az utcáról az udvarokba gyakorlatilag lehetetlen a belátás. Itt Gjirokastrában ez a védelmi funkció még hatványozottabban jelenik meg, a város ugyanis az Oszmán Birodalomban adminisztrációs és bírói központként gazdag helynek számított sok tehetős földbirtokos és kereskedő családdal, akik jócskán féltették értékeiket ezekben a zaklatott időkben: pl. a vérbosszú albán hagyománya, vagy a hanyatló török porta elleni egyre gyakoribb lázongások miatt.
Nekem az egész városban az tetszett a legjobban, hogy bár az egykori jólét megkopott és a huszadik század történései itt is itthagyták a nyomukat (háborúk, megszállások, a kommunista időszak nélkülözései, vagy az azt követő tömeges elvándorlás), az óváros mégis a város szerves része tudott maradni, a bazár, a szolgáltatók, a hivatalok működnek, a város él, és a turisták kényelmére is egyre jobban gondolnak (a szállásadóink például hihetetlenül segítőkészek voltak, a két múzeum pedig, amiket megnéztünk, színvonalas).
Érdekesség még, hogy Gjirokastra két nevezetes, bár meglehetősen különböző személyiségnek is a szülővárosa: a nemzetközileg elismert albán író, Ismail Kadare, és a kommunista diktátor, Enver Hoxha.
Csodaszép kép Gjirokastra oszmán-kori óvárosáról. A többi fotóm Gjirokastra óvárosáról: ebben a Facebook albumban
*** További látnivalók Gjirokastrában: vár, várbörtön, Skënduli ház
*** További oszmán stílusú városok és városrészek Albániában: Krujában a vár, az utcai bazár és az Etnográfiai Múzeum, Tirana főterén az Et'hem Bey mecset és az Óratorony, Beratban a vár és a várnegyed, az oszmán-kori városrész (Mangalem) és az Etnográfiai Múzeum, és Montenegróban: Podgorica óvárosa és a Depedogen erőd
Érdemes még rápillantani ezen a linken Edward Lear angol tájképfestő-utazó 1848-ban készített litográfiájára, amin a Gjirokastrai vár látható egy érdekes szögből, mellette az impozáns vízvezeték, amit a szomszéd városból, Tepelenából származó önkényúr, Ali Pasa emeltetett a 19. században. 1918-ban még álltak a támpillérek, az építmény azóta sajnos már elpusztult.
Gjirokastráról másik bejegyzés
Gjirokastra a térképen
Azt már a podgoricai óvárosnál is megfigyeltem, hogy ezekben a török időkben épült városrészekben a házak nagyon zártan viszonyulnak a külvilághoz: a kerteket nem kerítések, hanem falak veszik körbe, és így az utcáról az udvarokba gyakorlatilag lehetetlen a belátás. Itt Gjirokastrában ez a védelmi funkció még hatványozottabban jelenik meg, a város ugyanis az Oszmán Birodalomban adminisztrációs és bírói központként gazdag helynek számított sok tehetős földbirtokos és kereskedő családdal, akik jócskán féltették értékeiket ezekben a zaklatott időkben: pl. a vérbosszú albán hagyománya, vagy a hanyatló török porta elleni egyre gyakoribb lázongások miatt.
Nekem az egész városban az tetszett a legjobban, hogy bár az egykori jólét megkopott és a huszadik század történései itt is itthagyták a nyomukat (háborúk, megszállások, a kommunista időszak nélkülözései, vagy az azt követő tömeges elvándorlás), az óváros mégis a város szerves része tudott maradni, a bazár, a szolgáltatók, a hivatalok működnek, a város él, és a turisták kényelmére is egyre jobban gondolnak (a szállásadóink például hihetetlenül segítőkészek voltak, a két múzeum pedig, amiket megnéztünk, színvonalas).
Érdekesség még, hogy Gjirokastra két nevezetes, bár meglehetősen különböző személyiségnek is a szülővárosa: a nemzetközileg elismert albán író, Ismail Kadare, és a kommunista diktátor, Enver Hoxha.
Csodaszép kép Gjirokastra oszmán-kori óvárosáról. A többi fotóm Gjirokastra óvárosáról: ebben a Facebook albumban
*** További látnivalók Gjirokastrában: vár, várbörtön, Skënduli ház
*** További oszmán stílusú városok és városrészek Albániában: Krujában a vár, az utcai bazár és az Etnográfiai Múzeum, Tirana főterén az Et'hem Bey mecset és az Óratorony, Beratban a vár és a várnegyed, az oszmán-kori városrész (Mangalem) és az Etnográfiai Múzeum, és Montenegróban: Podgorica óvárosa és a Depedogen erőd
Érdemes még rápillantani ezen a linken Edward Lear angol tájképfestő-utazó 1848-ban készített litográfiájára, amin a Gjirokastrai vár látható egy érdekes szögből, mellette az impozáns vízvezeték, amit a szomszéd városból, Tepelenából származó önkényúr, Ali Pasa emeltetett a 19. században. 1918-ban még álltak a támpillérek, az építmény azóta sajnos már elpusztult.
Gjirokastráról másik bejegyzés
Gjirokastra a térképen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése